Szia Bea!

Igen ez nagyszerű érzés lehetett érezni a fát, a szeretetét, az energiáját.

Velem az történt, hogy most decemberben, miután végigolvastam a könyvet, úgy gondoltam fantasztikus érzés lehet látni az aurát. Mert aki látja az szinte mindent tud a másik emberről, ismeri a beszélgetőpartner pillanatnyi hangulatát, érzékeli, hogy amiről beszél, az mennyire őszinte.
A fákkal kezdtem. Lenyűgözött amikor megpillantottam a parkban tett séta közben a törzsük mellett megjelenő ködszerű képződmény, majd amikor ez a csodálat még színekben is pompázott, hát én csak úgy úsztam a boldogságtól. Próbáltam az embereken is, de nem láttam semmit.
Az egyik vasárnap délután a templomi mise után egy férfi feje körül megpillantottam, de nem volt színes, és rajta kívül senki másét nem láttam. Örültem, mert arra gondoltam, hogy ennek még lesz folytatása - megjegyzem, hogy a mai napig nem sikerült még egyszer megpillantanom az emberek körül található aurát, csak a fák szeretetenergiáját tudom így érzékelni -.
Szóval a buszmegálló felé tartottam és intenzíven fürkésztem minden járókelő feje búbját :-) de az eredmény semmi. Elszomorodtam. A buszmegállóban egy nagy reklámplakát várt, az egyik energiaszolgáltató reklámja. Olvastam. Oda volt írva nagy betűkkel: ÉREZD AZ ENERGIÁT! - olyan furcsa borzongás futott végig rajtam, éreztem, hogy ez most, itt nekem szól, ez nem véletlen.
Az elkövetkezendő napokban nagyon lehangoló hétköznapok következtek, és én elkezdtem megtanulni, hogyan töltsem fel magamat energiával. Arra gondoltam, lehet hogy ezt jelentette az üzenet. Elképzeltem, hogy a fejem tetején egy nyíláson át összekötöm a testemet az univerzummal, és feltöltöm magamat. Sokszor úgy éreztem, hogy ez az eljárás maga is lemerít, mert mindig valami szépre gondolni, kényszeríteni rá a tudatomat, amikor ezer dolog kavarog a fejemben, nagyon nehéz.
Most már tudom, hogy nem erről szólt az üzenet. Rájöttem, hogy nincs szükség arra, hogy koncentráljak az ég felé, és onnan szippantsak erőt magamba, mert minden ITT van. Ami körül vesz bennünket, a tárgyak a levegő, de még mi is, maga vagyunk az UNIVERZUM, EGY és oszthatatlan. Mi mindannyian részesei vagyunk az egésznek, és ahhoz, hogy energiához jussunk, ha úgy érezzük kevés van, elég, ha becsukjuk egy pillanatra a szemünket, érezzük, hogy mi vagyunk a minden, szeretjük önmagunkat, és ezáltal körülöleljük a világot, mert mindent ami létezik a legnagyobb szeretetben érzékelünk. És ehhez a feltöltődéshez már nem kellenek, percek, órák, mert elég hozzá egy pillanat. Érezni az energiát!

Szép napot kívánok nektek: Kati

Válasz

Szia Kati :) jó tényleg mutassuk meg! végigolvasva azt hittem a Te történeteddel kezdődik el ez a blog :) hmmm :)

Az egyik történetem közel három éve történt, amikor a tesómmal egy parkban ültünk, beszélgettünk, egyszer csak éreztem valami furcsát, felálltam és elindultam egy nagy fa felé. A tesóm kérdezte, hogy mit csinálok, hova megyek, amikor azt mondtam hogy nem tudom... mentem és átöleltem a fát. Aztán a telcsimmel lefényképeztem, és bármikor amikor fel kellett emelnem magam, akkor elővettem és emlékeztem. Most is ha rá gondolok, akkor borzongok attól a gyönyörű érzéstől, amit iránta érzek. Azóta párszor elmentem hozzá, a hétvégén pedig csak láttam a kocsiból, de még így is feltöltött. Hatalmas energiát ad, és érzem a szeretetét is. Természetesen én is hatalmas szeretettel gondolok rá, mert ez csak így működik :)
Folyt. köv. de lássuk a Tiédet és a többiekét :)
Mosolygós szép napot :) Öbi

beaésafája2.JPG

Válasz