A történelem folyamán a jógik és a megvilágosodott bölcsek gyakran hangoztatták, hogy a tudat megtisztulásával párhuzamosan olyan képességek birtokába jutunk, amelyek látszólag lehetetlenek. Kialakulhat például a nagyon mély intuíció, a gondolatolvasás, a vízenjárás képessége, a levitáció (lebegés), a jövőbelátás.

Maharishi Mahesh Yogi gyakran említi, hogy a belsõ csendben megállapodott tudat számára minden lehetséges. Mi itt, nyugaton ezt a mindent leszűkítettük arra, ami a mi tudatszintünkön lehetségesnek látszott. Azt még elfogadtuk, hogy a megvilágosodott ember mindörökké beteljesedett és egyesült az összes létezõvel, sõt azt is, hogy cselekedeteivel sohasem okoz szenvedést, de azt, hogy a megvilágosodott ember képes a vízen járni, láthatatlanná válni vagy repülni, abszurdumként kezeltük, hiszen ezek szemmel láthatólag ellentmondanak számos fizikai törvénynek.

A történelem folyamán a jógik és a megvilágosodott bölcsek gyakran hangoztatták, hogy a tudat megtisztulásával párhuzamosan olyan képességek birtokába jutunk, amelyek látszólag lehetetlenek. Kialakulhat például a nagyon mély intuíció, a gondolatolvasás, a vízenjárás képessége, a levitáció (lebegés), a jövőbelátás, a testünk feletti tökéletes uralkodás, sõt bizonyos fokon a természet egésze feletti uralom is. A legtöbb kultúra szellemi hagyománya említ olyanokat, akik e „különleges” képességekkel rendelkeztek, sõt az ilyen képességek birtoklása gyakran a szellem útját járók megvilágosodottságát bizonyította. A buddhista szent írásokban említik, hogy Buddha birtokában volt a repülés képességének, és képes volt keresztbe tett lábakkal, ülő helyzetben – „lótuszban” – a levegõbe emelkedni. A szövegek tanusága szerint Buddha még arra is képes volt, hogy egy idõben több helyütt legyen jelen. Ezeket a képességeket, vagy Sziddhiket – ahogyan Indiában nevezték – Buddha több követõje is birtokolta. Az õsi indiai írások hagyományosan 8 Nagy Sziddhit (Mahásziddhit) említenek:

1. az atom parányi méretére való összezsugorodást,
2. az olyannyira könnyűvé válást, hogy még a repülés is lehetséges,
3. a mérhetetlenül nehézzé válást,
4. a távoli tárgyak érintését, elmozdítását,
5. az ellenállhatatlan akaraterõ birtoklását,
6. a test és az elme feletti tökéletes uralkodást,
7. az elemek használatának tökéletes ismeretét, az anyagteremtést,
8. minden kívánság azonnali beteljesítését.

Ezek az írások 84 Mahásziddha létezésérõl tesznek említést, vagyis 84 különféle kultúrából származó Szent Emberrõl, akik birtokolták mind a nyolc nagy Sziddhit. Az õsi Indiában ezeket a jelenségeket mindig is lehetségesnek tartották, noha nem voltak túl gyakoriak. Az Upanisádok és a védikus Bráhmanák egyáltalán nem kételkednek a megvilágosodott bölcsek természetfeletti képességeiben. Ezeket az Egységes Tudat természetes tulajdonságainak tartják. Az iszlám tradícióban sok szufinak olyan képességeket tulajdonítanak, amelyek szinte természetfelettinek tűnnek: betegek gyógyítása, mások érzéseinek megérzése, egyszerre több helyen való megjelenés vagy vízenjárás.

E különleges képességek legtökéletesebb összefoglalását Patandzsali Jóga szútráiban találjuk meg. Patandzsali körülbelül 2000 évvel ezelõtt Indiában élt, s az õ írását tartják a Jóga filozófia alapjának. Patandzsali a Jóga szútrák harmadik fejezetében tárgyalja a különleges képességeket, s 52 sziddhit sorol fel, melyek a tudat fejlõdésével párhuzamosan fejlõdnek ki, és leírja a gyakorlásukhoz szükséges technikákat is. Az eddig felsoroltakon kívül Patandzsali a következõ sziddhiket is említi:

1. harmonikus, örömteli légkör létrehozása a jógi környezetében,
2. az éhség és a szomjúság feletti uralmat,
3. az intuíció kifejlesztését,
4. a test akarat szerinti elhagyását,
5. világító fénysugarak kibocsátását,
6. a csillagok állásának és mozgásának a tudását,
7. a testi erõ fokozását,
8. minden élõlény nyelvének megértését,
9. az elõzõ születések ismeretét, stb.

Annak ellenére, hogy sok ember olvasta Patandzsali utasításait, és sokan közülük követni is megpróbálták, nagyon kevesen vannak, akik tartós eredményt értek el. A sikertelenségnek valószínűleg két oka van:

1. nem jól értelmezték az utasításokat,
2. nem voltak a sziddhik megvalósításához szükséges tudatállapotban.

A képességek kifejlesztésének kulcsa az a „technika”, amelyet Patandzsali Szamjámának nevez. Ezt három független képesség szintéziseként határozza meg. Ezek: a Dháraná, vagyis a figyelemösszpontosítás; Dhjána, annak megengedése, hogy az elme akadálytalanul foglalkozzon valamilyen témával; és Szamádhi, azaz elmerülés a Transzcendentális Tudatban. Elsõ pillantásra egy ilyen szintézis ellentmondásosnak tűnhet. Ha az elme Szamádhiban van, akkor teljes mentális csend uralkodik, nincs jelen az észlelés tárgya, tehát az elmének nincs lehetõsége, hogy bármiféle gondolattal foglalkozzon. Ez az utasítás az emberekben zavart keltett, és általában mindhárom említett elemet igyekeztek egyszerre megvalósítani, ám ez az igyekezet eleve kizárta a Szamádhi állapotát.

A Jóga szútrákban említett Szamjámát gyakran koncentrációnak fordították. De egy különleges képességre való koncentrálással még nem lehet elnyerni azt. Emiatt azok, akik megpróbálták Patandzsali utasításait követni, nem értek el eredményt. Végül még a technika értékében is kételkedni kezdtek. Maharishi volt az, aki végül megvilágította a Szamjáma lényegét. Maga a technika végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy végül elcsodálkozunk azon, hogy mi magunk miért is nem jöttünk rá. Mégis, amikor teljesen megértjük, belátjuk a mélységét is. Néha könnyebben észrevesszük és megértjük az összetettet az egyszerűbbnél. Az egyszerű dolgokat, mint például a TM-technikát, sokáig észre sem vettük, vagy ha mégis, gondolkodás nélkül elvetettük. A titok abban rejlik, hogy ahelyett, hogy korlátoznánk és kontrollálnánk az elménket, inkább tegyük lehetõvé számára, hogy használja természetes képességeit. Ekkor döbbenünk rá, hogy minden eredményes technika lényege az egyszerűség.

Maharishi megmutatta, hogy a Szamjáma egyszerű technika, amely automatikusan tartalmazza mind a három alapállapotot: a Dháranát, a Dhjánát és a Szamádhit, így teljesen felesleges a tudatos igyekezet, hogy ezt a három különbözõ állapotot egymással egyesítsük.

A Patandzsali által leírt technikák automatikussá válnak. Az az ember, aki nincs ilyen tudatállapotban, bármennyire is igyekezik, nem tudja alkalmazni a Szamjámát. Ha nincs áram, az izzó sem fog vílágítani – bármilyen lendületesen kapcsolgatjuk a megszakítót, ha viszont van energia a vezetékben, elegendõ csak megérinteni a kapcsolót, és az izzó világít.

Maharishi a Szidhiket 1976-ban vezette be oktatási programjába. A TM-tanárok egy csoportjának átadta Patandzsali utasításait, és felfedte azt, hogy hogyan kell helyesen elvégezni a Számjámát. Érdekelte, hogy az emberek meditációja elég mély-e ahhoz, hogy a technika hatékonyan múlcödjön. Három hónap múltán olyan eredményeket értek el, hogy Maharishi elhatározta, a Szidhi technikákat minden TM-gyakorló számára hozzáférhetõvé teszi, noha korábban csak a TM-technika tanítóinak a tökéletesítésére szolgáltak volna. Ma a Szidhiket megtanulhatja mindenki, aki két hónapnál hosszabb ideje gyakorolja a  TM-et(Patandzsali olyan technikáról is említést tesz, amellyel elérhetõ a látás tökéletessége, és amelynek segítségével olyan tárgyak látása is lehetséges, amelyek alig észrevehetõek, vagy a látókörön kívül esnek – akár azért, mert messze vannak, akár mert más tárgyak eltakarják õket. A TM-gyakorlók, akik ezt a technikát gyakorolták, meggyõzõdhettek hatásáról, és „látták”, mi rejlik egy dobozban, vagy meghatározhatták azt a helyet, ahol egy elveszett tárgy volt. Egy üzletember kijelentette, hogy ezt a technikát gyakorolva mindig „tudta”, mi történik a tõzsdén és elõreláthatta az újságokban megjelenõ tõzsdei jelentéseket is. Egy másik esetben egy ember „látta” a barátját egy másik országban. Elmondta, hogy barátja ott ül a szobában, és pontosan le is írta az öltözetét. Patandzsali egy másik technikája a test tökéletes ismeretét hozza létre. A gyakorlók arról számoltak be, hogy „látták” belsõ szerveik sorrendjét, sõt néha észrevették azok beteg részeit is. Az egyik gyakorló egy alkalommal a saját szemében találta magát, és részletesen megvizsgálta annak felépítését. A TM-Szidhi program gyakorlásának következményeként – többek között – javul az érzékszervi észlelés, kifejlõdik a múltba- és a jövõbelátás képessége, valamint az éhség és a szomjúság legyõzésének képessége.

A Szidhi program hatásaival kapcsolatban objektív méréseket is végeztek. A vizsgált Szidhák (Szidhi-gyakorlók) egy csoportja a hallás élesítésének technikáját is gyakorolta, s hallásuk élessége átlag 3 decibellel javult. Más szavakkal, a vizsgált személyek most jóval halkabb hangokat tudtak meghallani, mint a kísérlet kezdete elõtt. Ezek az elsõ látásra rendkívüli, illetve természetfeletti képességek a tökéletesen fejlett tudat természetes képességei. Ebben a – Maharishi szavaival – „normális” tudatállapotban az ilyen képességek is „normálisak”. Csupán viszonylag gyengén fejlett tudatunk gátol minket az ilyen élmények gyakoribb átélésében.