Biztos veled is előfordult már, hogy egy ismerőssel való beszélgetés után megfájdult a fejed, teljesen kimerültnek érezted magad, mintha leszívtak volna, holott azelőtt semmi bajod nem volt.

Semmi kétség: belefutottál egy Energiavámpírba.

Kik azok az Energivámpírok?

Az energiavámpírság elsősorban egy magatartásforma, bár mint minden, amit ha elég sokat gyakorlunk először szokássá, végül személyiségvonássá válhat. Az energiavámpír tulajdonképpen a másik ember figyelmének (egyoldalú) megszerzésével veszi el annak energiáját.

Miről ismerhetők fel? Milyen grafológiai jelek utalnak az energiavámpír magatartásra?

Az energiavámpír energiaszintje rendszerint alacsony, ezért képtelen a saját energiaforrásából feltöltődni, keresnie kell valakit, akitől energiát kaphat.

Az energiavámpír pszichésen és érzelmileg is rossz állapotban van, gyakran, amiatt, mert folyamatosan kapaszkodik a múlt sérelmeibe, nem tudja elengedni azokat, újra és újra éli gondolatban. Egyre jobban állandósul nála a negatív gondolkodás, a pesszimista világvégét váró hangulat és az aggodalmaskodás. Előszeretettel panaszkodik („Hát nem szörnyű…?”, „Hogy tehette ezt velem?”) és fürdik az áldozatszerepben, aki ellen összeesküdött a világ.

Mindez jól tükröződik a lefelé tartó sorirány, a homorú illetve a lefelé irányul tetőcserép sorformák, a reszketeg vagy túl merev, görcsös gátolt vonalvezetés, a gyenge nyomatékú, erőtlen, lassú írás grafológiai jeleiben.

Ahhoz, hogy az energiavámpír energiához jusson állandó és örökös figyelemre és visszajelzésre van szüksége a másiktól. Gyakran gyerekes és segítségre szoruló magatartással vonja magára a figyelmet. Ha bármilyen gondja vagy nehézsége támad, rögtön telefonál vagy felkeresi a másikat. Elesettnek, tehetetlennek látszik. Meg sem próbálja megoldani a problémát, inkább másra vár, vagy másra testálja azt.

Grafológiai jellemzőket tekintve bizonytalansága, önállótlansága, passzivitása és zavarodottsága a kisméretű írásban, az ingadozó középzónában, a balra eltolt alsószárakban, a mélynyergű füzérekben és a zavart mozgásban mutatkozik meg.

Az energiavámpírnak biztonságra és védelemre van szüksége, amit a kapcsolatokban rejlő kötődésben talál meg. Mindent megtesz, hogy folyamatos kontaktusban legyen a társával, és hogy a lehető legszorosabbra kösse a kapcsolatot.
Ennek egyik grafológiai jele a tagolatlan, sűrű íráskép, ahol a szavak közötti távolság kicsi, a sorok egymásba fonódnak, mintegy jelezve a szoros függőségi kapcsolatot, amikor az energiavámpír alig hagy teret, levegőt társának, mert annak szinte minden idejére, figyelmére és szeretetére igényt tart.

Aki az energiavámpír magatartásban van, rendszerint önző, csak magával foglakozik, és azt akarja, hogy a többiek is csak vele, az ő problémájával foglalkozzanak. Barátait, társait lelki szemetesládának használja, csak nyomul, és mondja, mondj a gondjait, de nem érdekli a másik baja.

Ha két energiavámpír találkozik, akkor gyakran a „Ez mind semmi! Az én problémám sokkal nagyobb!” című egymást túllicitáló versenyt játsszák.

Grafológiai tekintetben a végvonalak kampós végződéseiben, illetve a balra irányuló bekerekítésekben (önzésgörbe), a kifutó, elrántott vagy ugráló vonalakban ismerheted fel. Az írásban egyéb helyen is jellemzők a kacsok, kampók megjelenése, ami az akaszkodás, kapaszkodás grafológiai megnyilvánulásai.

Mit lehet tenni, ha energiavámpírba botlunk, és nem szeretnénk teljesen lemerülni?

A legjobb minél előbb megszabadulni tőle, és elmenni a közeléből, ami ezt nem mindig tehetjük meg, különösen, ha valamelyik hozzátartozónk bújt az energiavámpír szerepébe.

Ilyenkor mielőbb érdemes leszerelni azzal, hogy megkérjük, fejezze be a panaszkodást, és mondjon valami jót, vagy mi mondjunk valami jót, esetleg felidézhetünk egy közös emléket, amely mindkettőnk számára pozitív.

Mielőtt tanácsot kérne (csali) dobjuk fel neki a labdát a „Miit fogsz most tenni?” „Ha tehetnél valamit, mi lenne az?” kérdéssel, hogy cselekvésre ösztönözzük, de ne akarjunk tanácsot adni az energiavámpírnak – úgysem fogadja meg, hiszen azt szeretné, ha más oldaná meg helyette a dolgot.