Intuíció, a tudat „lézersugara”Forrás: Az interjú az Elixír magazin 2012. decemberi, 286. számában jelent meg. 
© Elixír Magazin, minden jog fenntartva

Manapság a szellemi úton járó emberekkel szemben kimondatlan elvárás az intuitív képesség, amely már-már fokmérője a spiritualitásnak. A Védák szerint az intuíció felébresztése hosszadalmas és komoly munka. Célja nem a józan ész elhallgattatása – mint ahogy azt sokan hiszik –, hanem az, hogy az elme megtanulja az átjárást tudatunk, értelmünk és lelkünk között. A Life Sutra segítségével elsajátíthatjuk az ehhez szükséges gyakorlati lépéseket.

A legtöbb ember számára fontos, hogy amikor élete válaszúthoz ér, vagy amikor komoly döntés előtt áll, mint amilyen a befektetés, a lakásvásárlás vagy az új partner melletti elköteleződés, a racionális érvek mellett figyelembe vehesse azt is, amire a lelke vágyik. Ilyenkor sokan félreteszik a józan eszüket, és csak a dologgal kapcsolatos érzéseiket figyelik, mert úgy gondolják, így működik a megérzés. Az érzések azonban nem azonosak a megérzéssel, és nem vezetnek el a pontos intuícióhoz, sőt sok esetben megtévesztőek is lehetnek. Arról, hogy valójában mi az intuíció, Egedi-Kovács Melindát kérdeztem, aki felszentelt hindu papként több mint egy évtizeden át tanulmányozta a Védákat, majd az ősi tanokat rendszerbe foglalva Life Sutra néven létrehozott egy korszerű eszköztárat, amelynek segítségével az emberi élet kiteljesíthető.

Miért vált mára az intuíció majdhogynem státuszszimbólummá a szellemi úton járók számára?

– Miután az emberek nagy része kikerült az egyházak befolyása alól, fontossá vált az önmegvalósítás. Közben elterjedt az a vélemény is, hogy akinek erős az intuíciója, az megfelelően éli az életét, akinek pedig nem, annak mielőbb fejlesztenie kell, hogy valóban szellemi emberré váljon. Van is ebben némi igazság, hiszen a jól működő intuíció valóban támogat minket abban, hogy mindig a legjobb döntést tudjuk meghozni. Mivel a szellemi úton járásnak kimondatlan ismérve és feltétele lett a fejlett intuíció, kialakult egyféle belső kényszer arra vonatkozóan, hogy mielőbb intuitívvá váljunk, csakhogy anélkül, hogy tudnák, mit is jelent valójában az intuíció. A felgyorsult, modern világban sokan azt gondolják róla, hogy egyik napról a másikra felébreszthető, és ennek érdekében nem kell mást tenni, mint elhallgattatni az elmét, és azt kell követni, ami első gondolatként, érzésként „felbukkan”. Ebből azonban rengeteg probléma származhat. Amikor ugyanis valaki elkezd befelé figyelni, gyakran saját félelmeit, szorongásait, elméjének játékát hallja és értelmezi intuícióként. Az intuíció fejlesztése azonban hosszadalmas, sokszor évekig, évtizedekig tartó belső munka. A keleti misztikus tanítványi láncokban és a nyugati titkos iskolákban – ahol többek között az intuíció fejlesztésével is foglalkoztak – a tanítványoknak komoly próbatételeken kellett végigmenniük. Az intuíció felébredésének megvannak a sajátos jelei, és csak ezek után szabad használni.

 

Valójában mi az intuíció?

– Tudatunk olyan „könyvtár”, amelybe nem tudunk könnyen behatolni. Erre egyedül az elménk képes, amely egyfajta kapocs a tudat és a külvilág között. A jól működő intuíció olyan állapot, amelyben az elme pontosan azt az információt hozza elő, amelyre szükségünk van – akárcsak a művelt könyvtáros, aki jól tudja, mit hol kell keresnie. Ebben az állapotban nem fordulhat elő az, hogy téves információ jön elő, sőt az sem, hogy az elme hagyja magát letéríteni a helyes útról, és menet közbeni impulzust ad át információként. Ehhez azonban meg kell tanítani arra, hogy készséges segítőtárs, kiművelt könyvtáros legyen, emellett olyan pontos, mint az a sebész, aki lézersugárral operál. Csakis így érhető el, hogy tudatunk nagy tárolójában a megfelelő információra találjon rá. A sebészi precizitás mellett óriási erőre is szükség van ahhoz, hogy az elme át tudja törni azokat a burkokat, amelyek megnehezítik a tudatba való bejutást. Az elmének pontosan tudnia kell azt is, hogy ezeken a burkokon hol van az a pont, ahol lyukat üthet, s mint a lézersugár behatolhat a tudatba, és kiszedheti onnan a megfelelő információt. Ezért is nevezi a Life Sutra az intuíciót a tudat lézersugarának.

 

Miért veszélyes, ha az elmét nem tanítjuk meg arra, hogy segítőtársunkká váljon, hanem elnémítjuk?

– Sokan azt gondolják, hogy ha az elméjüket lecsendesítik, és megfigyelik, milyen érzések támadnak ilyenkor bennük, majd azokat követik, akkor már kellően intuitívak, és a legjobb döntést képesek meghozni. Ilyenkor gyakran születnek ésszerűtlen döntések, amelyek következtében még kár is keletkezhet. A kudarcot pedig azzal magyarázzák, hogy tulajdonképpen az égi vezettetés eredménye, célja pedig az, hogy valamit megtapasztaljanak. Ha az elmét kiiktatjuk, nehezen tudunk boldogulni a külvilágban és saját belső világunkban is. Az érzések és az intuíció összekeverése azért is félrevezető, mert az érzéseket sok minden befolyásolja, például az előző életek tapasztalatai, de még az is, hogy mit ettünk, fázunk-e, vagy előző éjszaka jól aludtunk-e. Szent Teréz, aki bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy alkimista volt, és a világtól elvonultan, cölibátusban élt, évtizedeken keresztül imameditációkat végezve vált képessé arra, hogy szabadon „sétálgasson” a tudatában. Ő azt mondta, hogy az irracionalitás birodalmába a racionalitáson keresztül vezet az út. A legtöbben arra vágynak, hogy hozzá hasonlóan „sétálgathassanak” tudatuk birodalmában. Ebbe a birodalomba azonban csak az elme tud bejutni, és ha elnémítjuk, inkább őrültté válunk, mintsem intuitívvá.

 

Honnan tudhatjuk egy információról, amelyhez hozzájutottunk, hogy valóban az intuíciónk üzenete, nem pedig elménk játéka, amit tévesen értelmezünk intuícióként?

– Ahogy a keletiek mondják, „gyümölcséről ismerni meg a fát”, vagyis, ha az elme játékát követjük, akkor az esetek nagy részében azt tapasztaljuk, hogy rosszabbra fordulnak a dolgaink. Ha kapcsolatainkban, munkánkban és egyéb életterületeinken veszteségek, balszerencsék árán, törések mentén történnek a változások, akkor biztosan nem az intuíciónk vezérelt minket. Az ember alapvetően harmóniára törekvő lény, akinek a lelke mindig afelé törekszik, hogy a legtöbb kellemes élményt élhesse át. Senki sem vágyik arra, hogy szenvedjen, és nem igaz az, hogy mindig krízishelyzetekbe kell kerülnünk ahhoz, hogy tovább léphessünk. Az emberi életnek az a célja, hogy egyre bölcsebbé váljunk, és elkerüljük azt, hogy saját kárunkon kelljen tanulnunk. Ebben támogat minket a jól működő intuíció.

 

A jó intuícióval rendelkező ember elméje hogyan képes eligazodni a tudat bonyolult birodalmában?

– Ha jól működik az intuíciónk, akkor az elme és a nála magasabb tudatossági szinten álló értelem között zavartalan a kapcsolat. Ilyenkor a végrehajtó szerepet betöltő elme megkérdezi az értelmet, hol keresse a szükséges információt, majd annak utasítását követve előhozza azt. Az értelem az a részünk, amely annyira közel áll eredendő isteni részünkhöz, a lélekhez, hogy jól tudja képviselni annak szándékait az anyagi világban. Mivel az értelem az elmével ellentétben nincs a tudattalanban elraktározott emlékek, érzelmek befolyása alatt, ezért tudja, mit hol érdemes keresnie, az elme pedig végrehajtja ezt, a megfelelő helyre irányítva azt a bizonyos lézersugarat.

 

Hogyan segíti a Life Sutra az intuíció fejlesztését?

– A Life Sutra workshopok egyik nagy témája az intuíció felébresztése. Ebben a folyamatban a résztvevőket megtanítjuk arra, hogyan használják az elméjüket, és hogyan teremtsenek kapcsolatot az elméjük és az értelmük között. Megtanítjuk azt is, milyen akadályai lehetnek annak, hogy ez a kapcsolat létrejöjjön, és ezeket az akadályokat speciális gyakorlatokkal segítünk elhárítani.

 

Mennyi idő alatt lehet kifejleszteni a jól működő intuíciót?

– Az elme és az értelem között rengeteg akadály állhat, amely eltorlaszolja a köztük levő utat, azaz gátolja zavartalan kapcsolatukat. Ezek eltakarítása hosszabb időt vesz igénybe, de mindig az egyéntől függ, hogy mennyit. Aki a régi alkimistákhoz hasonló elszántsággal akar fejlődni, és ezért mindent meg is tesz, annak gyorsan felébred az intuíciója. Ez a folyamat a titkos iskolákban egyeseknél csak egy-két hónapot vett igénybe, másoknál viszont több évet. A workshopokon az elméleti és gyakorlati tudást egyaránt átadjuk, majd a résztvevők egyéni gyakorlatokat kapnak. Ezek megoldásának ütemét egyéni erőfeszítésük határozza meg, de kérésre segítséget is nyújtunk. Ha valaki nem halad a gyakorlásban, annál az eredmények is lassabban jönnek, de sokan szinte azonnal „megtáltosodnak” és kivirulnak.

Egedi-Kovács Melinda