1. gyakorlat

Ahhoz hogy kinyissuk az ajtót, tudatunkat a kezünkbe kell vezetnünk, figyelmünket ide kell összpontosítanunk. Elõször könnyebb kinyitni az ajtót úgy, hogy ujjunkat a másik tenyér közepére helyezzük (4.ábra). Más nem is kell a kézcsakra kinyitásához. De ezt tegye rendszeresen; három-négy hónapon át napi öt-tíz perc elég ahhoz, hogy végleg aktiválja kezét. A saját tapasztalatom az, hogy az érzékenység egyre fejlõdik, és ez végtelen élmény.

2. gyakorlat

Egy másik gyakorlat a kéz érzékenységének fejlesztésére, ha a két tenyeret egymás felé fordítjuk, de nem érintjük össze. Lassan széthúzzuk a kezet úgy harminc centi távolságra, majd lassan ismét összetoljuk (5.ábra). Ezt is öt-tíz percig csináljuk alkalmanként. Néhány percbe telik, hogy a prána összegyûljön a két kéz között. Akkor húzza csak szét jobb és bal tenyerét, amikor már érzi a meleget vagy bizsergést közöttük. Tíz emberbõl általában nyolc már az elsõ alkalommal érzi a pránát, és többségük azonnal érzi éteri teste határát is, kezét lassan mozgatva.

3. gyakorlat

Most próbálja ki egy barátjával. Enyhén behajlított karral, lapos tenyérrel nézzenek szembe egymással. Végezze vele ugyanazt a gyakorlatot; egyikük mozdulatlan marad, míg a másikuk elhúzza, majd visszatolja kezét. Amikor az érzés már tiszta, szerepet cserélhetnek, hogy most a társa ellenõrizze a két kéz közötti távolságot (6.ábra).

4. gyakorlat

Még egy variáció: összpontosítsa figyelmét csak a jobb kezére; a prána a jobb kézen át fog kiáramlani. Lassan legyen tudatában a prána áramának, amellyel a jobb kezén kiáramlik, és belép társa bal kezén. Folyamatosan föláramlik a bal kezén, fel a szívéig és le a jobb karon a kezébe, onnét az ön bal kezébe és fel az ön szívtájékához, majd le és ismét ki a jobb kezén (7.ábra). Nem nehéz: csak összpontosítson arra, hogy a jobb keze ad, a többi magától megtörténik. Lehet, hogy nehéznek hangzik, de mégis nagyon könnyû. Amúgy is ez történik, csak olyan finoman hogy általában észre sem vesszük.