Kezdésként keressünk egy biztonságos helyet, ahol jól érezzük magunkat, nem fognak ránk nyitni, és elegendõ idõt tölthetünk el. Üljünk Ie, és kezdjünk valamilyen meditációba, ami nyugodtabb lelkiállapotba, esetleg kevésbé éber és tudatos állapotba visz minket. Ha valaki nem tanult meditálni, akkor egyszerûen csak csukja be a szemét, lélegezzen lassan, ritmusosan, mélyen, és lazítsa el a testét annyira, amennyire csak tudja. Ha szükséges, használhat valamilyen lassú, halk zenét is.
  Képzeljük el magunkat, és lássuk a testünket kívülrõl. Lehet, hogy olyanforma lesz a kép, mint amit a tükör mutat, de az is elõfordulhat, hogy háromdimenziós hologram tûnik fel, esetleg színeket, ködöket, fényeket is észlelünk. Ha látjuk magunkat, kérdezzük meg önmagunktól, van-e olyan ártalmas hatás, ami ténylegesen kívülrõl ér bennünket. Ha igen, képzeljük el, milyen látványt nyújthat. Megeshet, hogy elõtûnik valamilyen forma, egy arc (akitõl a rontás vagy káros hatás eredhet), de többnyire az idegen erõk csupán szálak, nyúlványok, csápszerû alakzatok formájában jelennek meg, amelyek auránk felé törekednek, esetleg el is érik azt. Ha megfigyeltünk ilyen jelenségeket, egy képzeletbeli tõrrel vagy ollóval vágjuk el a szálakat, de el is téphetjük õket. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy vannak olyan vidékek, például Olaszországban is, ahol annak a szerelmesnek, aki nem tud elválni a másiktól, pedig az már nem kívánja a kapcsolatot, ollót ajándékoznak. Magyarországon is élõ babona, hogy ollót adni baljós jel, mert elvágja a barátságot.)
Ne elégedjünk meg azzal, hogy megszüntetjük a behatoló és a közöttünk lévõ kapcsolatot, mivel számtalan esetben a szálak elszakításával saját energiaterünk is "vérezni" kezd. Ez akkor fordulhat elõ, ha az idegen befolyás beépült az erõterünkbe, esetleg a csakráink felszínére vagy belsejébe is eljutott. Ezért o sérült felületeket gyógyítsuk fehér fénnyel, amit akár a tenyerünk odahelyezésévei is irányíthatunk, amolyan közvetlen, kézrátételes módon. Lehet, hogy bizsergést, fájdalmat, húzó, tépõ érzést, furcsa ürességet vagy kifejezetten kellemetlen élményeket tapasztalunk, és van, aki meg is ijed, mert azt hiszi, azzal, hogy megszüntette a "rontás!", még nagyobb bosszúálló erõket szabadított el. Az átmeneti rosszabbodás ne rémítsen meg senkit, ennek gyakori oka, hogy megbolydult energiarendszerünknek kell bizonyos idõ ahhoz, hogy ismét kiegyensúlyozottan mûködjék. Nagyon is lehetséges, hogy oz eljárást többször is meg kell ismételni ha belegondolunk, hogy talán a rossz kívánságot is jó néhányszor elmondogathatták, ez nem is olyan érthetetlen szabály. Minden alkalommal, amikor levagdaljuk magunkról a külsõ fluidszálakat, ne felejtsük el kezelni energiaburkunkat.
Képzeljük el azt is minél többször (akár egy liftben utazva vagy a munkahelyen), hogy felülrõl, az égbõl vagy a segítõ, jó szellemek, lelkek vagy angyalok világából fénylõ, feltöltõ és erõsítõ energia áramlik ránk, ami megvédi auránk felületét a támadásoktól, belsõnket pedig megtisztítja, és kilöki a negatív rezgéseket. Nagyon lényeges, hogy éjszakára is védjük le magunkat: például azzal, hogy lefekvéskor a tenyerünkkel lesepergetjük az idegen erõket a testünkrõl pontosabban a testközeli auratérbõl. Ha tényleg célpontjává lettünk valamilyen professzionális ártó praktikának, majdnem biztos, hogy azt éjszaka folytatják ellenünk. Ezért elalvás elõtt burkoljuk be magunkat egy védelmezõ energiapaplanba, de elképzelhetünk az ágy négy sarkánál négy védõangyalt is. Aki akarja, hat hegyikristállyal is körbeveheti az ágyát.
A rontás elleni védekezést egyébként nem kell túlzásba vinni, az állandó aggódás és a kényszeres rituálék ugyanis többet árthatnak, mint maga a külsõ támadás. Bízzunk a saját védõerõnkben! /forrás: Hodnik Ildikó könyve/