Intuíció: A téridő kulcs a tudat...

Szeretettel köszöntelek a Mennyei Prófécia - Intuíció klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 420 fő
  • Képek - 21 db
  • Videók - 14 db
  • Blogbejegyzések - 84 db
  • Fórumtémák - 11 db
  • Linkek - 2 db

Üdvözlettel,

Mennyei Prófécia - Intuíció klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Mennyei Prófécia - Intuíció klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 420 fő
  • Képek - 21 db
  • Videók - 14 db
  • Blogbejegyzések - 84 db
  • Fórumtémák - 11 db
  • Linkek - 2 db

Üdvözlettel,

Mennyei Prófécia - Intuíció klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Mennyei Prófécia - Intuíció klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 420 fő
  • Képek - 21 db
  • Videók - 14 db
  • Blogbejegyzések - 84 db
  • Fórumtémák - 11 db
  • Linkek - 2 db

Üdvözlettel,

Mennyei Prófécia - Intuíció klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Mennyei Prófécia - Intuíció klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 420 fő
  • Képek - 21 db
  • Videók - 14 db
  • Blogbejegyzések - 84 db
  • Fórumtémák - 11 db
  • Linkek - 2 db

Üdvözlettel,

Mennyei Prófécia - Intuíció klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

A TÉRIDŐ KULCSA: A TUDAT


ELSŐ FEJEZET

KULCS MÁS DIMENZIÓKHOz



A tudomány és a hiányzó dimenzió

A mai tudomány minden esetben - még akkor is, amikor valamilyen eszközt, műszert használ - az érzékszerveinkkel felfogható paraméterekkel dolgozik, és csak azokat a dolgokat tekinti létezőnek, amelyek ilyen módon észlelhetők, igazolhatók. Ezzel azonban a valóság jelentős része mintegy kívül reked a tudományos vizsgálatok köréből. Az érzékszerveinkkel is felfogható, de a megszokott módon nem igazolható, meg nem magyarázható, meglévő ismereteikbe be nem illeszthető fizikai jelenségekkel szintén ez történik.

A tudomány tagadja az érzékszerveinken túli, un. belső érzékelést, bár minden kutató "elme" tisztában van vele, hogy tudományos eredményeit sem logikájának vagy lexikális tudásának köszönheti, hanem valami másnak, és amit a műszaki-természettudományos területen legfeljebb kreativitásnak mernek nevezni. Furcsa módon a tudomány nap mint nap tesz felfedezéseket, amelyhez - annak ellenére, hogy azokat logikai diadalmenetként adják elő, tudat alatt minden kutató tudja - egy kis szubjektív eszköz, (a tudomány szemszögéből nézve) csalás is szükséges volt.

A nagy természettudósok közül pl. Isaac Newton vagy Albert Einstein tisztában volt azzal, hogy nagy felfedezéseiket nem az elfogadott tudományos módszerekkel tették. Newton-ról kollégáinak az volt a benyomása, hogy az "igazságot" már jóval hamarabb tudta, mint ahogy azt tudományos eszközökkel igazolta volna. Ő - ellentétben sok kevésbé sikeres tudóstársával - tudta, mit kell igazolnia. Einstein tudását egyszerűen "Isteni" eredetűnek tartotta.

Tudományos felfedezések akkor jönnek létre, amikor ez a "kutató elme" működik, és amikor nem, semmiféle kényszerrel (pl. logikai úton) nem lehet munkára bírni. A mai tudomány nem ismeri el, hogy a képletek, logikai okfejtések, számítások, érvelések csak eszközei, mankói annak, hogy tudóstársunk fejében is létrejöjjön az, ami a miénkben már létezik (és azt mondja: "értem"), így abba a csapdába esik, hogy ezeket az eszközöket tekinti a Tudásnak.

A mai tudósok között van azért néhány, aki igen drasztikus módon lép fel az ilyen tudás leleplezése érdekében. Így tett egy matematikaprofesszorom is, aki kötelezővé tette a puskaírást. Azt hittük, könnyű lesz a dolgunk; puskáztunk. Csak akkor csodálkoztunk el, amikor a levezetések után ránk förmedt: "Mi ez a hókusz-pókusz itt a táblán?" Sokan utóvizsgáztak...

Egy mérnökprofesszort egy tétel-bizonyítás levezetése után a hallgatók figyelmeztettek, hogy a levezetéssel véletlenül a tételnek éppen az ellenkezőjét sikerült bebizonyítani. A professzor nem jött zavarba, kijavított két képletet. "Na mostmár legalább bebizonyítottuk az ellenkezőjét is" - mondta. Nesze neked bizonyítás...
A bizonyíthatóság egyébként sem feltétele az igazságnak. Minden bebizonyítható ami nem igaz, és semmi sem bizonyítható be tökéletesen. A bizonyítás csak segédeszköz, mankó.

Úgy tűnik, maga a Tudás is a megmagyarázhatatlan takargatnivalók közé tartozik.

Egyes fizikusok éppen ilyen "kívül rekedt", "nem létező" jelenségeket vizsgálnak. Ők a mai tudomány és a nemlétezőnek tartott jelenségek közti ellentmondást egy újabb dimenzió feltételezésével oldják fel.

Amikor a szellem a testen kívül működik

A telekinézis, telepátia, tisztánlátás,... mind ilyen jelenség. Sőt, amikor a testen belül működik akkor sem úgy, ahogy azt a mai orvostudomány elképzeli.

Lássunk egy nyilvánvaló, és egyben meghökkentően egyszerű példát, amelyet gyakorlatilag bárki kipróbálhat. A kísérlethez szükséges egy varrótű. Ha ezt az alkarunk egy sima bőrfelületére fektetjük, majd az alkarunkat elkezdjük forgatni, hogy a felület, amelyen a tű található egyre inkább függőleges helyzetbe kerüljön, egyszercsak a tű legurul, mert a tapadási erő túl kicsi a gravitáció ellensúlyozásához. Azonban ha a tűre és annak tapadására koncentrálunk, a forgatások során egyre inkább közeledünk a függőleges helyzethez, amikor a tű leesik. Néhány perc elteltével megtörténik a "csoda": a tű 180 fokos elforgatás során sem esik le, vagyis úgy tapad, mint a légy a falon. A kísérlet sikerének csak egy titka van: úgy kell tennünk, mintha a tű is hozzánk tartozna, mint bármely testrészünk; tapadását ugyanúgy tudjuk befolyásolni, mint a pl. a kezünket, amikor mozgatjuk.

A kísérlet más vasból készült tárggyal is elvégezhető, a haladók már súlyosabb testekkel is próbálkozhatnak. A lényeg az, hogy a tárgy lapos, és ferromágneses legyen. Ebből kiderült, hogy tulajdonképpen tudatosan létrehozott mágneses mezőn alapszik a jelenség. A fizikában járatosak ilyenkor rögtön az elektromos áramot keresik. Ennek az áramnak több A -nek kell lennie, de vajon hol folyik? Az alkarunkban biztos nem. Talán a negyedik dimenzióban? - teszik fel a kérdést a fizikusok.

Másik kísérlet: amikor a tudatunk más testében működik.
Kérjünk meg valakit, hogy behunyt szemmel állva lazítsa el magát. Közelítsünk tenyerünkkel a kézfejéhez, és késztessük arra (gondolatban), hogy emelje fel. Egy kis koncentrálás után keze - tudtán kívül - valóban elkezd emelkedni.

Az utóbbi években az orvostudomány számos olyan felfedezést tett, amely megkérdőjelezi az agy és az idegrendszer működéséről alkotott eddigi elképzeléseinket. Az un. vízfejűségben szenvedő betegek kis agytérfogata és ebből következően alacsony intelligenciaszintje mindig is "közismert" volt. Legalábbis ezt tartották a vízfejűségben elhunytak statisztikái alapján. Kiderült azonban, hogy vannak tünetmentes vízfejűek is, akiknek agytérfogata egy középtermetű emlős agytérfogatával közel azonos, intelligenciaszintjük viszont akkora, sőt esetenként nagyobb is, mint egy átlagemberé.

A tünetmentes vízfejűek létezésére balesetben elhunyt emberek boncolása során derült fény. A felfedezést követően a kórházakban dolgozók - főleg orvosok - szinte pánikszerűen felvételt készíttettek agyukról.

Valószínűnek látszik az is, hogy az előző életek emlékeinek - amelyet pl. regressziós hipnózissal hívunk elő - tárolására az agy nem rendelkezik elegendő kapacitással, tehát ezek az emlékek biztos nem az agyból származnak (függetlenül attól, hogy az előző életek létezését elfogadjuk vagy sem).

Úgy tűnik, az agy valószínűleg csak egy összekötő kapocs a fizikai világ és a "plussz dimenzióval" rendelkező tudat között.

Az idő kérdése

Az időt a fizika, mint segédváltozót vezette be, amely a fizikai változók egy csoportjába sem sorolható (pl. skaláris vagy vektor), sőt létezése sem olyan nyilvánvaló, mint a többi fizikai változóé. A haladó fizikusokban egyre inkább felmerül az igény az idő és a hiányzó dimenzió(k) közti összefüggés tisztázására.

Hogyan kell érteni ezt az összefüggést?

Próbáljuk meg elképzelni, hogy kétdimenziósak vagyunk! Egy síkban élünk, és egy háromdimenziós tárgyat szemlélünk. Milyennek látjuk? Természetesen kétdimenziósnak, pontosabban annak egy, a mi síkunkba eső metszetét érzékeljük. Pl. egy sörösüveget gyűrűnek látunk. Ha a sörösüveg elkezd süllyedni, és síkunk éppen a nyaki részét metszi, azt látjuk, hogy a gyűrű összeszűkül, majd eltűnik, vagyis a tárgyat időben változónak érzékeljük, holott nem az, sőt akkor is létezik, amikor már eltűnt. Vajon az idő a mi háromdimenziós világunkban mennyiben valóságos, és mennyiben illúzió? Nem az idő létezését kérdőjelezzük meg itt, hanem csak azt mondjuk, hogy az idő mögött egy vagy több nem látható dimenzió is meghúzódhat. Ha felfedtük a hiányzó dimenziót, még mindig maradhat vissza időkomponens, amely esetleg újabb rejtett dimenzió létezésére enged következtetni.

A tudományon kívül minden más rendszer (pl. vallások, asztrológia) valamilyen módon kétségbe vonja, sőt tagadja az idő létezését. Vegyük például az asztrológiát. Látszólag dolgozik az idővel: egyik oldalról a bolygómozgások, másik oldalról a bekövetkező események leírásánál. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezek az asztrológus munkájának csak a legelejét és a legvégét jelentik. A legelejét azért, mert a bolygómozgások mindenki számára megfigyelhetőek, a legvégét pedig azért, mert a hétköznapi ember idődimenzióban gondolkodik, és ezért az asztrológustól is ilyen leírást, mint végeredményt vár el. Fejében többnyire meg se fordul, hogy az asztrológus a személyiséganalízisnél ill. a jóslásnál ugyanannak a valaminek két különböző vetületét írja le. Tehát ugyanarról a dologról van szó, csak éppen egyszer személyiségnek, a máskor sorsnak nevezzük. Az előrejelzés, a progressziós horoszkóp pedig nem más, mint most is létező, de érzékszerveinkkel fel nem fogható dolgok kiszámítása események, szimbólumok és fogalmak között létesített analógiák felhasználásával.

Az előbbi kétdimenziós világ példájánál maradva: ha most 8 cm a gyűrű átmérője, és 36 nappal ezelőtt bukkant fel, akkor most ereje teljében van éppen, és kb. 40 nap múlva elkezd fogyni, majd 80 nap múlva meghal.

A látnokok kétféle időt érzékelnek: a lineáris ill. a Nagyidőt. A lineáris idő mögötti dimenzióban  meghúzódó események akár múltbeliek, bizonyos fokig akár jövőbeliek, most is léteznek, csak a "dimenzióhiányos" észlelésünk miatt nem látjuk. A Nagyidő más ütemben telik, mint a lineáris. (A Nagyidőt az auralátók a negyedik réteg után érzékelik, a hetedik réteggel megszűnik.)

A buddhista és hinduista filozófiai irányzatok mind a lineáris, mind a Nagyidőt csupán "szellemi fejletlenségünk" miatt bekövetkező illúziónak tartják. A gondolat, cselekvés, sors és személyiség összefüggései valamint az Én és az Univerzum egysége ugyanis belső tapasztalás folytán a megvilágosodott szellem számára nyilvánvaló, a lineáris és Nagyidőn túl valahol mozdulatlanság húzódik meg. A hétköznapi ember szemszögéből nézve a gondolat látszólag most keletkezik (mint ahogy a sörösüveg is: a semmiből), a cselekvés egy időbeli folyamat, a sors a jövőnk, ami inkább a véletlennel, mintsem személyiségünkkel vagy cselekedeteinkkel magyarázható. A meditációt folytatók tudják, hogy egy adott szinten az "intuitív" készségek egy olyan fejlettséget érnek el, amellyel szokatlan képességekre tesznek szert: először előre látnak jövőbeli eseményeket, bármire vissza tudnak emlékezni, majd később fogalmi szinten kezdik látni a dolgokat, és észreveszik, hogy a látszólag különálló, de összefüggő dolgok "térbelileg" is kapcsolódnak egymáshoz (pl. ránézésre megmondják, hogy valaki milyen csillagjegyben született).

Az asztrológia tehát analógiákkal dolgozik és számol. Konkrét eseményeket nehezen, vagy nem tud pontosan megfogalmazni. A tarotjósok viszont ezt könnyedén megteszik, szintén analógiák alapján, de intuitív úton. A "látók" nem alkalmaznak semmilyen segédeszközt, nem gondolkoznak, csak egyszerűen látják azt, ami létezett, létezik, és létezni fog... Úgy tűnik, a jóslás - látás - belső érzékelés minél inkább épül belső tapasztalásra, és minél kevésbé használ segédeszközt, annál gyorsabb, és részletgazdagabb.
Összefoglalva tehát:
A tudomány nem ismeri el a belső érzékelést, és az azzal felfedezhető dimenziókat;
Az asztrológia tud róla, szimbólumok, fogalmak és analógiák alkalmazásával számol velük;
A tarot-jósok segédeszközt alkalmazva intuitíve dolgoznak;
A látók belsőleg érzékelnek vagy látnak egy vagy két "plusz dimenziót";
A megvilágosodottak több "plusz dimenziót" érzékelnek vagy látnak, és minden szinten megélik azok "amint fent, úgy lent" egységét.
(Ezen dimenziók mibenlétét és viszonyát csak később írjuk le. Amíg nem érthetjük meg,  mi áll a "dimenzió" szó mögött, és nem használjuk konzekvensen, idézőjelbe tesszük.)

A karma

Amíg a hétköznapi ember nem, vagy csak hiányosan ismeri fel a gondolat, cselekvés, személyiség és sors összefüggését, a keleti hinduista és buddhista irányzatok ezeket a fogalmakat azonosnak tekintik, és karmának nevezik. Időben szemlélve a gondolat, cselekvés, személyiség és sors teljes mértékben (a "véletlen"-t kizárva) ok-okozati viszonyban állnak egymással, egyébként pedig ugyanannak a dolognak különböző síkjait és vetületeit jelentik. (Ezzel részletesen a fejezet végén foglalkozunk.)
A karma törvénye szerint mindennek meg van a maga oka, véletlen pedig nem létezik. A sorsunkkal összefüggő okok mindig belsőek, belőlünk származnak, nem más (körülmény, személy) okozza.

Míg egy hétköznapi ember lehetségesnek tartja a véletlent, aki meditációt folytat, és megfigyelési körét kiterjeszti a mindennapi tevékenységekre, felismeri, hogy amit véletlennek nevezett, az csak ismeretei és belső érzékelésének hiányosságából származik. Amikor "véletlenül" elesek az úton ez egy bennem rejlő gondolat következménye. Pl.: "azért is elesek, lássátok milyen szerencsétlen vagyok!" vagy "elesek, hogy megmutassam a sorsnak, hogy elegem van belőle" vagy "engem nem érdekel, legyen úgy". Ha ezek a gondolatok nincsenek bennem, és nem akarok elesni, akkor nem is fogok. ... az ember csak saját magának árthat, és csak maga árthat magának, senki más.
Kicsit nevetségesnek tűnhet, hogy valaki szándékosan ilyen buta gondolatok kíséretében inkább elesik csak azért, mert meg akar mutatni valamit a világnak. Pedig közismert az ész és az érzelmek ellentéte: amit tudok, annak nem feltétlenül engedelmeskedek, pl. ha tudom, hogy a vizsga előtt fölösleges, sőt előnytelen, ha izgulok, mégsem tudok nem izgulni.

Az élet célja a fejlődés, a fejlődés un. "karmikus" feladatokon keresztül valósul meg. Azt, hogy milyen emberekkel kerülünk kapcsolatba életünk (életeink) során, a teljesítendő karmikus feladatoktól függ. Egy, általában velünk szorosabb kapcsolatban levő személy "adja fel" a karmikus feladatot, amelyet meg kell oldanunk. Rendszerint ez nem sikerül rögtön, azaz un. "karmikus adóssággá" válik, így az életben ezzel a feladattal ezernyi megnyilatkozási formában többször szembe kerülünk, amíg azt meg nem oldjuk. A karmikus adósság szinte sugárzik a személyiségünkből, pontosabban a karmikus feladat megnyilatkozási formáira adott hibás válaszaink képezik személyiségünk negatív vonásait. A hibás válaszoktól szenvedünk, a helyesnek vélteket pedig fejlődésünk eredményeként tartjuk számon.

A karmikus feladat jelenetét - éppúgy mint az előző életek emlékeit - a hétköznapi ember számára amnézia fedi.

Ez a karmikus jelentőségű jelenet különböző eszközökkel felderíthető. Regressziós hipnózissal pl. gyakorlott személy a "sugárzási pont" irányában haladva felszínre tudja hozni. Az asztrológus szintén tud információt mondani a karmikus feladat jellegéről, körülményeiről. Pl. ha a deszcendens az ikrek jegyében van: változó helyszínekről, felszínes, mozgékony ember jelenlétéről árulkodhat, de pl. lehet, hogy az anya, aki a karmikus feladatot feladta az ikrek jegyében született.

Meditatív technikákkal saját magunk göngyölíthetjük fel az életünkben eddig lejátszódott események karmikus láncolatát. Meditáció során kiderül az, hogy az életünkben lezajlott negatív események  - akár sorsdöntőek, akár hétköznapiak - lényegileg mind azonosak, és csak megjelenési formájukban különböznek: szinte minden ilyen esemény egy kaptafára húzható fel. Amikor ezt megtettük, az amnézia hirtelen feloldódik, visszaemlékszünk a karmikus jelenetre, és lehetőségünk van arra, hogy most - tanulva az eddig történtekből - ezúttal helyesen oldjuk meg a feladatot, és ne másokat hibáztassunk a negatív élményért.

Tudatszintek, kondicionálások

A buddhista pszichológia a tudatot tudatszintekre bontja. A Zen-buddhizmus szerint az első ötöt az érzékszervek, a hatodikat a hétköznapi értelemben vett tudat (amiről tudunk), a hetediket a tudatalatti (amiről nem tudunk), a nyolcadikat a tudattalan (tudattartalmak, ebben vagy az előző életeinkben tanult, ill. velünk született automatizmusok, rutinok, emlékek, érzések), a kilencediket az "Én" alkotja, amely az Univerzummal és a "Végső Okkal" van kapcsolatban. Ezek a tudatszintek jól elkülöníthetők, mindegyikük egy, az "Én"-nek a külvilág felé történő transzformációs szintjét jelenti. Az "Én" miután "dimenzióban" különbözik a körülöttünk lévő anyagi-fizikai világtól, kifelé csak úgy nyilvánulhat meg, ha a "plusz dimenziót" időbeli folyamattá transzformálja. Az ilyen transzformációk, mint az asztrológiánál vagy a kártyavetésnél analógiák segítségével, valamint nagyobb jelentéstartalmak szimbólumokká történő egyszerűsítésével történik.

A beszéd, a tudomány nyelve, a matematika mind kidolgozták a saját szimbólumrendszerüket. Ezek a tudatos cselekvés eszközeit képezik, és a hatodik tudatszinthez tartoznak.

A hetedik tudatszint a hétköznapi ember számára legjobban az álmokban, és annak szimbolikájában nyilvánul meg. Ugyanis amikor alszunk, nem működik a hatodik tudatszint, így az "alatta" levőt megfigyelhetjük. Tudott, hogy az álmok sajátos törvényszerűségekkel és szimbolikával rendelkeznek. Ezek "megfejtése" ugyanolyan nehéz, de megtanulható technika, mint az asztrológia vagy a kártyavetés. A mai pszichológia a szimbolikát a tudat elöl történő "elrejtés" (felejtés) eszközének tekinti, mi inkább egy hiányos tudattartalomnak tekintjük, amely a közvetítő közeget képező transzformációs szinten helyezkedik el az "Én" és a külvilág között. (A tanulás és a felejtés témájával "A tudat fejlődése" c. rész részletesen foglalkozik.)

Úgy tűnik, hogy a tudatalattinak ez a szimbolikus része csak egy "rügy"-nek nevezhető abban az értelemben, hogy a tudat fejlődése még nem tart ott, hogy világos jelentéstartalom is kapcsolódjon hozzá, vagyis a hajtás kinőjön a fényre. A tudatos működése során (ébrenlét) ezek a hajtások kirekesztődnek a gondolatainkból, azonban amikor alszunk és eggyel alacsonyabb szinten tartózkodunk, megjelennek.

A nyolcadik tudatszinten olyan tudattartalmak találhatók, amelyről a mai pszichológiának csak sejtései vannak, azonban a meditációs gyakorlatot folytatók számára közvetlenül észlelhetők. Köztudott a jógik különleges képessége a vérnyomás, a szívritmus stb. tudatos szabályozása területén. Ezek látványos, a mai orvostudományt is meghökkentő mutatványok tudatosan kiépített kondicionálások, amelyek mögött a látványnál sokkal mélyebb tartalom, önismeret húzódik meg. A nyolcadik tudatszint elemei szintén felismerhetők álmainkban, bár osztályozásuk, eredetük megállapítása szintén meditációs gyakorlatot igényel.

A kondicionálások lényegének megértéséhez először említsünk egy igen egyszerű példát: az alfa állapot tudatos elérését. Az agykontrollban az alfa állapot gyors előidézését az un. háromujj technikával oldják meg: "most összeérintem a három ujjam, és alfa állapotba kerülök". Ekkor a tudatszinteken a következők történnek:

Hatodik szint: "El akarom érni az alfa állapotot" (döntés, akarat);
Hetedik szint: "A három ujjamat összeérintem" (szimbolikus eszköz, hiszen fiziológiailag az ujjak nem függnek össze az alfa állapottal);
Nyolcadik szint: "Átkapcsolok alfába" (az alfa állapot emlékének, érzésének felidézése);
Kilencedik szint: "Én" (üres, időtlen lét érzékelése).

Látjuk, a szimbolikus eszköz (a három ujj összeérintése) mintegy kulcsként működik egy emlék felidézéséhez. Ez az agykontrollban tudatosan megtanított, egyezményes kulcs egy emlékhez vezető ajtót nyit, amely mögött az "üres és időtlen Én" tudatállapota húzódik meg. Ha létrejön az alfa állapot, a hatodik (idővel rendelkező fizikai) és a kilencedik (időtlen) szint közötti transzformáció sikeres volt. (Alfa állapotban valóban egy belső megnyugvást, ürességet és az idő megszűnését lehet érzékelni.)

A varázsvessző működése, pontosabban működtetése, mert itt a műszer maga az ember, aki a vesszőt csak mint a műszer mutatóját alkalmazza:

Hatodik szint: "vizet akarok keresni" (döntés, akarat);
Hetedik szint: "varázsvessző kileng a víz felett" (szimbolikus jelentéstartalom);
Nyolcadik szint: "víz nincs...van" (a víz nincs ill. víz van emlékének/érzésének felidézése);
Kilencedik szint: "tudom hol van" (kapcsolat az Egyetemes Tudással, Én=Univerzum).

Természetesen ahhoz, hogy a "víz nincs...van" emlékké/érzéssé váljon, sokat kell gyakorolni. A gyakorlás során kondicionálás jön létre.

A külvilág és az Én közötti kapcsolat biztosításához tehát három transzformációra van szükség:

1. hatodik ŕ hetedik (szimbólumkeresés)
2. hetedik ŕ nyolcadik (időkapu)
3. nyolcadik ŕ kilencedik (újabb időkapu)

A kondicionálás tehát a hetedik (szimbólumok) és a nyolcadik (érzetek, érzések, emlékek) ill. a további szintek között létrejövő kapcsolatot jelent. Az "Én" és a külvilág közötti transzformációs folyamatok szintek között történnek. A kondicionálás az időtlent (Én, "Univerzum", emlékek) időbelivel köti össze (érzékelés, gondolat, cselekvés).

A buddhista pszichológia kifejezetten felhívja a figyelmet a viselkedésünk kondicionált jellegére. Éppen ezért most foglalkozzunk a kondicionálások egy speciális fajtájával, amely a karmával (személyiség, viselkedés, sors) áll szoros kapcsolatban.

A nyolcadik szinten ebben az esetben érzetek komplexuma (érzés) áll. Az érzeteket és ezek kombinációit (érzéseket) a buddhista pszichológia szisztematikusan, részletesen is leírja. A nyolcadik szinten levő érzéshez a hetedik szinten különböző, szimbólumokkal megnevezhető tudattartalmak kapcsolódnak. Ezek a szimbólumok a "karmikus vétség elkövetésének" körülményeit tükrözik. A szimbólumokból álló kulcs "nyitja" a kondicionálást, vagyis az illető hasonló szituációban hasonlóképpen viselkedik, mint a "karmikus vétség" elkövetésekor. A kulcs azonban akkor is működik, ha nincs minden szimbólum-elem jelen egyidejűleg.

Történetünk főszereplője legyen egy kisfiú, akinek egy bácsi az utcán, ahol nagyobb tömeg gyűlt össze, kiflit ad ajándékba. A kisgyerek nem szereti a kiflit, és ezt az anyja is tudja. Amikor a bácsi megkérdezi, hogy szereted-e a kiflit, az anyja azt súgja, hogy "mondd azt, hogy ťigenŤ". A gyerek nem teszi ezt, mert hát nem szereti. Tisztában van vele, hogy valami rosszat tesz ezzel a bácsival, de erre a szituációra semmilyen más, megfelelő megoldást nem ismer. Ezért úgy reagál, mint általában az agresszióra: ellenáll. (Itt tehát egy döntéssel szándékosan összeköt két dolgot, bár tudja, hogy ezzel hibát követ el.) Az anya, mivel nem fogad szót, a közönség előtt megveri.

Hetedik szint: tömeg - bácsi (férfi) - anya (nő) - ajándék - beszéd - hazugság (nem szeretem) - erőszak
Nyolcadik szint: harag+félelem

A hetedik szinten levő szimbólum-komplexum időben szilánkokra robban szét, amely szilánkok egyenként is képesek működtetni a kondicionálást. Minél több szimbólumból áll a szilánk, annál erősebb a hozzá kapcsolódó érzés.
A példánál maradva későbbiekben a következő viselkedésformákat lehet megfigyelni:

tömeg - beszéd: fél társaságban megszólalni, ha szóvá teszik haragszik;
tömeg - beszéd - nő: a tanítónéni megkéri, hogy az osztály előtt énekeljen el egy dalt. Lámpalázas, minél inkább unszolják, annál inkább haragszik, nem tud énekelni;
beszéd - hazugság: nem hajlandó hazudni, hazugságok hallatán különös düh fogja el, nehezen tűri az igazságtalanságot, ezért főnökeivel - különösen, ha nőneműek - gyakran összeütközésbe kerül;
férfi - beszéd: nem szeret férfiak társaságában lenni, bár mindig is hiányát érezte barátokban. Ennek ellenére inkább lányok között tölti szabad idejét...
tömeg - férfi - ajándék: a tornaórán egy gyakorlat elvégzésével küszködik. Odamegy a tanár, és segíteni akar neki. Minél segítőkészebb a tanár, annál kevésbé megy a gyakorlat. Mindketten feladják. Később, amikor egyedül megpróbálja, sikerül;
ajándék - beszéd - nem szeretem: nem szeret ajándékot kapni, meglehetősen undoknak tartja környezete, hogy még megköszönni sem hajlandó.

A fentiekből is látszik, hogy mennyire beszűkülnek egy ilyen embernek a lehetőségei, és sorsát mennyire meghatározza egy ilyen jelenet ("karmikus" jelenet).

Ha regressziós hipnózissal előhívják a fenti jelenetet, a páciensnek lehetősége van arra, hogy kis segítséggel megoldást találjon az ilyen negatív szituációk kezelésére. Ez a következő lépésekben történhet:
1. "Ez a szituáció nem az a szituáció": felismertetik vele, hogy nem megfelelően kezeli a helyzetet; ezzel tulajdonképpen ő is tisztában van (a kondicionálás feloldása, "oldás").
2. Megoldáskeresés: ha valaki ajándékot ad neki, és az esetleg nem tetszik, nem kell hazudnia, azt is mondhatja, hogy "Ön mindig olyan kedves hozzám". Ezzel a mondattal éppen adekvátan válaszolt, nem hazudott, és nem is bántott meg senkit (új kondicionálás létrehozása, "kötés").
Ezzel megszűnt a kondicionálás. A hatodik tudatszinten létrejött valami, amelyet az egykoron kisfiú, felnőttként így fogalmaz meg: "Csak azt tudom, hogy ilyen szituációban gyerekkorom óta mindenki csak kiabált velem, de nem tudtam miért. Most már értem" - "a hajtás kinőtt a fényre".

(Megjegyzés: természetesen nem csak a kisfiú követett el hibát a jelenetben, hanem az anya is. Mi csak a kisfiú szempontjából vizsgáltuk meg az eseményt. Az anya számára a jelenet szintén karmikus jelentőséggel bírhat és következményekkel jár.)

Az un. szimbólumterápia ill. szimbólumdráma, amit a mai pszichológia alkalmaz, éppen ezeknek a szimbólumoknak a feltérképezésén alapszik. Szimbólumokkal folytatott párbeszéd során fény derül a kondicionálás keletkezésének körülményeire, sőt a kondicionálás fel is oldódhat.

Tudni kell, hogy a meditáció "végső" céljának elérése, a megvilágosodás akkor lehetséges, ha a meditáló mind a hetedik, mind a nyolcadik szintet kellőképpen megismerte, bizonyos szálakat az "oldás és kötés" módszerével kiegyenesített (vagyis kondicionálások segítségével megteremtette a kilencedik és a hatodik szint közötti megfelelő kontaktust).

A tudat fejlődése

Buddhista felfogás szerint - ellentétben a mai pszichológiával - az összes tudatszint a tudat részét képezi, mert mindegyik megismerhető, tudatosítható. A továbbiakban mi is ilyen értelemben használjuk a tudat szót. A tudat fejlődése során különböző állomásokon megy keresztül, és az anyagi világban inkarnációi (inkarnáció: anyagi testet öltés) alkalmával többféle formában jelenik meg. A fejlődés első állomása során ásványként, majd növényként, állatként és "különös kiváltságként" emberként születik meg. Érdekes, hogy egyes népi törzsek meditációi folytán arra a következtetésre jutottak, hogy először 4 milliárd évvel ezelőtt születtek meg, vagyis nagyjából akkor, amikor a Föld keletkezett. Természetesen a lélek az emberi létet is kinövi, és tovább fejlődik.

A nyolcadik tudatszint a növényvilágban (bizonyos automatizmusok), a hetedik az állatvilágban (pl. gondoljunk a Pavlovi reflexre: nyolcadik szint: evés, mint vágy, hetedik szint: csengő, mint szimbólum, amely az élelem megjelenésével kötődik össze) a hatodik az embernél jelenik meg először (pl. beszéd, mérnöki tudományok). A tudat fejlődése során egyre nagyobbá, strukturáltabbá válik. Érdemes megjegyezni, hogy az aura a tudatszintekhez hasonló rétegződést mutat, és annál több rétegből áll, minél fejlettebb szinten áll a tudat.

Emberi testben a lélek fejlődésének végállomását a megvilágosodás jelenti. Ez történhet spontán fejlődés folytán, de a meditációs gyakorlatok is elősegítik. A természetes megvilágosodás előtt az ember utolsó életében már emlékszik az összes előzőre. Ezek az emberek különösen kiegyensúlyozott alaptermészetűnek tűnnek. Tudjuk azt is, hogy a klinikai halál állapotából egy ember "látó"-ként is visszatérhet. Ez nem általános jelenség, tehát bizonyos fejlettség is szükséges ehhez. Egyes meditációs irányzatok a megvilágosodás (egyik) feltételét így fogalmazzák meg: "a harmadik szem kinyílásához egyszer meg kell halni". Ez szükséges, de nem elégséges feltétel. A meditációs gyakorlatok ezért a fejlődést is elősegítik. A megvilágosodásnak fokozatai vannak aszerint, hogy milyen fejlettségi szint áll az ember mögött. Egy, a klinikai halál állapotából visszatért, vagy egyetlen beavatási szertartáson részt vett egyén nyilván nem áll azon a szinten, mint egy tapasztalt lelki vezető (guru).

Vajon miért nem tudunk mindenre visszaemlékezni? Miért nem ismeri egy hétköznapi ember az előző életeit? Hipnózissal foglalkozó szakemberek tapasztalják, hogy tulajdonképpen mindent memorizáltunk, csak éppen ébrenléti állapotban nem tudunk mindent felidézni. A hipnózissal felidézett dolgok azonban pontatlanok, sokszor szimbolikusak. Feldolgozásuk, pontosításuk bizonyos munkát igényel: az eseményt újra meg kell érteni, és újra fel kell dolgozni. Elkövetett karmikus vétségeinket azért fedi amnézia, mert a feladatott rosszul oldottuk meg, sőt a feladatot meg sem értettük, tehát az eredményt nem alkalmazhatjuk "bűntudat" nélkül (értsd: "bűntudat"=hiányos tudattartalom=szimbolikus jelentéstartalom=felejtés). A felejtés mögött tehát mindig valamilyen hiányosság áll, a hiányos tudattartalom pedig szimbólumok formájában jelenik meg. Ezt még a hétköznapi ember is közvetlenül tapasztalja: ha megértettem valamit, emlékszek rá, ha nem, gyorsan elfelejtem.
Az előző életeimre azért nem emlékszek, mert nem sikerült még felismernem, hogyan kapcsolódik a mostanihoz.

Magolás és felejtés. Ezek a fogalmak egy iskolás fejében mindig összekapcsolódnak. De vajon mi közük van egymáshoz? Mi a magolás, és miért jár felejtéssel? Vegyünk egy példát magolásra: "A karma törvényét nem lehet megkerülni". Magoljuk be:
 

A karma: a karma, mint a macska karma, a kezdőszó a macskáról (hetedik szint, szimbólum) megjegyezhető, a macska pedig arról, hogy szeretek (nyolcadik szint, érzelem) macskát simogatni, így már biztosan nem felejtem el ezt a szót.

törvényét: egy ártatlan macskának mi köze van a törvényhez? Semmi. Egy békésen szunyókáló ártatlan macska mit sem ért a törvényből. Jegyezzük meg a komikumból.

nem lehet megkerülni: ha törvény, akkor logikus, hogy nem lehet megkerülni, de nehogy a "megkerülni" helyett valami mást mondjak (pl. kikerülni). Erre találjunk ki valami mást:

megkerülni: legjobb, ha a macska körül maradunk, képzeljünk el egy macskát, amely a fotelban szunyókál. A fotelben szunyókáló macska megkerülhető.


Ezzel megjegyeztem a mondatot. Csak arra a kedves macskára kell gondolnom. De mi fog történni, ha a tanár megszakít az első szónál... Rögtön elkezd gyötörni a bűntudat.

Az ilyen emlékezet legfeljebb egy-két napra szól, és ezt csak akkor értjük meg, amikor a témazáró dolgozatra készülünk. A fenti mondat jelentéstartalma csak nagyon lazán kapcsolódik a Tudathoz, előbb vagy utóbb teljesen elszigetelődik tőle, és ez azonos a felejtéssel.

A tudat egy építmény, amely egyre nagyobb, egyre bonyolultabb lesz, és amelynek mindenhol stimmelnie, szorosan kapcsolódnia kell, hiszen ez a struktúra jelenti az "energiát", amit a tudat hordoz. Amnézia csak olyan eseményeket fed, amely elkülönült szigeteket képez az emlékezetben. Ezt jól tükrözi az un. kettős személyiség pszichiátriai esete. A két személyiség nem tud egymásról, mert az összekötő helyes láncszem hiányzik, a helyes láncszem felismerése pedig egy kisgyermekkori "trauma" (karmikus feladat) felnőttkori újrafeldolgozásával pótolható, és a két személyiség egyesíthető.

A tudat fejlesztését meditációs technikák is szolgálják. A meditáció a hatodik tudatszintre alig hat, több irányzat elméleti anyaga minimális. (A tudományhoz hozzászokott ma embere számára a terminológiát és az értelmezést elősegítő modellt itt sokszor éppen a mai pszichológia szolgáltatja.) A gyakorlatban mégis a mai pszichológiával ellentétben - amely a meditációt művelők szerint csecsemőkorát éli éppen - nagyon is hatékony. Kedélybetegségek, neurózis, drogfüggőség mind enyhülnek, majd megszűnnek meditáció hatására. Tulajdonképpen az alsóbb tudatszintek megismerésének és átalakításának egy hatékony eszközéről van szó. A buddhista meditáció például (ön)elemző jellegű, minden apró, alig érzékelhető dolgot tudatosít, majd felbont és tovább tudatosít... Megismerhetjük tudatalattinkat, tudattalanunkat, és ezzel együtt felismerhetjük és megoldhatjuk karmikus feladatainkat. Így folyamatosan felszámolhatjuk azokat a kondicionálásokat, amelyek mindennapi tevékenységünket akadályozzák és beszűkítik lehetőségeinket; kijuthatunk saját börtönünkből és hatékonyabban oldhatjuk meg feladatainkat. A meditációs gyakorlatot folytató azt veszi észre, hogy egyre kellemesebb lesz környezete, eltűnnek azok a problémák, amelyek éveken keresztül visszatértek.

"Először csak azt vettem észre, hogy a problémás emberek eltűntek mellőlem, de azután rájöttem, hogy az emberek ugyanazok, én változtam meg"- mondta valaki egy egy éves meditáció után.


A szimbólumok, mint dimenziókapuk


A szimbolikus tudattartalmak a legjobban akkor érzékelhetőek, amikor alszunk. Miért dimenziókapuk?

Képzeljünk el egy mezőt! Megyünk, megyünk, és egyszer csak megpillantunk egy betongyűrűt, fölötte egy gémmel. Rögtön megjelenik képzeletben előttünk egy föld alatti függőleges vájat, amelynek az alján víz van. Tudjuk, hogy ez egy kút, amely arra szolgál, hogy vízhez juthassunk.

Az álmainkban előforduló szimbólumok eseményekhez vezetnek el bennünket, amelyekre nem emlékszünk, és egyben olyan problémákat jeleznek, amelyeket ebben az életünkben kell megoldanunk (vagy legalábbis megkísérelni azok megoldását). A lényeg a "nem emlékezés"-en van. Azért nem emlékszünk, mert "traumatikus" volt - mondják a pszichológusok. Az esemény egyes részletei álmunkban szimbólumok formájában jelentkeznek. A szimbólumok tehát az esemény leegyszerűsített, "foghíjas" változatát jelentik, amelyek kapukat jeleznek olyan emlékekhez, amelyeket még nem értettünk meg.

Álmainkban sokszor valamely előző életbeli esemény hosszú láncolata is tisztán kivehető. Ezek az álmok gyakran ismétlődnek, és azt jelzik, hogy éppen a mostani élet hivatott ezeknek a problémáknak a megoldására. Aki meditációs gyakorlatot folytat, ébrenléti állapotban is fel tud fedezni ilyen, az előző életekbe visszavezető szimbólumokat.

Ezek a szimbólumok ébrenléti állapotban kulcsként funkcionálnak. Ha "a kulcs illik a zárba" újra előkerülnek az eseménnyel kapcsolatos gondolatok, és lehetőségünk van arra, hogy a problémát jobban megértsük, hiányosságainkat pótoljuk, és jobb megoldást találjunk. Amikor ez megtörtént, "összeáll" minden, visszaemlékszünk a "traumatikus" élményre.

Érdekes, hogy látnoki képességgel ill. meditatív gyakorlattal rendelkezők ily módon, ébrenléti állapotban előző életbeli eseményekre is ugyanúgy visszaemlékeznek, mintha az ebben az életükben történt volna.

Jó példa a szimbólumokon keresztül nyíló előző életekre történő visszaemlékezésre Arthur király legendája. Arthur király mindig akkor születik meg, amikor Angliának szüksége van rá. Kilétéről azonban ő sem tud semmit, és arról sem, hogy miért született meg, amíg kezébe nem adják kardját, Excaliburt és el nem olvassa a rajta levő rúna feliratot. Ekkor döbben rá, hogy ő Arthur király, és emlékszik vissza előző életeire...


Entrópia "itt" és "ott" - a megnyilvánulatlan világ


Mi is az entrópia? Egy professzor, aki termodinamikát tanított ezt mondta: "Már több, mint tíz éve tanítom az entrópia fogalmát, de még mindig nem tudom micsoda. Ma már bizonyossággal állíthatom, ha valaki azt mondja, hogy tudja mi az, hazudik!"

Ha nem is tudjuk mi az entrópia, azért tudunk róla sok lényeges dolgot:
1. A rendezetlenség entrópiát jelent.
2. Egy rendszer "itt" önmagától csak az entrópianövekedés irányában haladhat. Egy ház nem épül fel önmagától, viszont annál könnyebben összedől. Egy szobában a holmijaink hajlamosak arra, hogy nagy összevisszaságban a földre kerüljenek (érts: rendetlenség), rend csak akkor lesz, ha időt és energiát szánunk rá. Magától "minden elromlik"... Mindenki megöregszik. "Itt" a destrukció a jellemző.
3. Az entrópianövekedés energiafelszabadulással jár. Az entrópia tehát energia.

Minden fizikusban felmerül a kérdés, hogy vajon az entrópiára valóban nem érvényes a megmaradási törvény, vagy van valahol "ott" is?

A keleti elnevezés szerint a Prána azokat az erőket jelenti, amelyen keresztül megnyilvánulunk és nyomot hagyunk az Akasán. Ez utóbbi, a mi emlékezetünk, "ott" van. Az Akasha tehát az időtlen puszta létet, a Prána a megnyilvánult világot jelenti, ami szoros kapcsolatban van az idővel. Érdekes kérdés az is, hogy megnyilvánulásaink hoznak létre időt, vagy megnyilvánulásainkat kíséri idő.

A következő fejezetekben még foglalkozunk a kérdéssel, de most írjunk számítógépes programot véletlenszám előállítására! A számítógépes programkörnyezetek a véletlenszámot első lépésben egzakt matematikai függvényekkel állítják elő, ezért valójában nem is véletlenek: bekapcsolva a számítógépet mindig ugyanazok a számok következnek egymás után. Lehetőség van azonban a véletlenszámgenerátor függvényébe egy valóban véletlennek tűnő tényezőt beiktatni: az órajelet, vagyis az időt. Ha azonban a véletlenszám generálás közben gondolatban azt akarjuk pl. hogy páros szám keletkezzen, nagyobb valószínűséggel következik be a kívánt eredmény. Miért? Talán éppen az időt manipulálja tudatunk? Vagy tudatunk hozza létre magát az időt is?

"Itt" látszólag minden tönkre megy, "ott" minden fejlődik.

A legegyszerűbb elemi részecske, a foton duális viselkedését mindmáig nem tudják értelmezni a fizikusok. A foton hatáskvantumot jelent. A foton, mint szerkezeti változás nem rendelkezik idődimenzióval és nem is érzékelhető. A fizikai világban elektromágneses hullámként nyilvánul meg, térben és időben terjed és tömege van. Amint megáll és átalakul valamilyen energiává, elveszti tömegét, és érzékelhetetlenné válik - átlép "oda".
Ilyen duális természettel valószínűleg nemcsak az elemi részecskék, hanem minden dolog rendelkezik.

Foglaljuk össze, milyen fogalmak jellemzőek "itt" és "ott":
 

 "ITT" "OTT"
mozgás, tömeg mozdulatlanság, struktúra
gondolat, cselekvés (Én-)tudat, emlékezet
entrópianövekedés, destrukció entrópiacsökkenés, strukturálódás
ciklikusság változatlanság
"egyik" fizikai erőtér "másik" fizikai erőtér
megnyilvánulás puszta lét

Időzár, karmazár

Mint ahogy leírtuk, a szimbólumok az idő kapuján lévő zárba illenek. Aki tudja ezeket nyitni, vissza tud mindenre emlékezni, beleértve a Nagyidőben kiolvasható előző életeket is. Az előző életek ismeretében is azonban nagyon sok dolog csak formálisan magyarázható, lényegüket tekintve túlmutatnak karmánkon, a Kozmikus Időbe és azon is túl (ld. később a "Tudatszintek és aura" c. részt), "külső dimenziók"-ba vezetnek.

Pl. ha valaki az előző életében szép nő volt, és ezt arra használta fel, hogy másokat csáberejével morálisan elítélendő dolgokra kényszerítsen, az ebben az életében csúnya lesz, hogy megtanuljon szépsége nélkül boldogulni. De vajon miért következik az, hogy most csúnyának kell lennie? Ehhez fogalmi szinten meg kell értenünk, sőt látnunk kell azt, hogy mi a szép, a morális, az elítélendő, és ekkor azt is látni fogjuk, miért következik ebből az a "büntetés", hogy csúnya lesz, és végezetül megértjük, mit jelent az, hogy "büntetés".

A kozmikus szintekre tehát egy újabb időkapu ("karmazár") vezet ki, amely alapvető emberi fogalmakkal áll összefüggésben. Ha átmegyünk rajta "megértjük a fogalmat teljes valójában", mint ahogy azt a keleti mesterek mondják.

A keresztények valahogy így fogalmaznának:

"Hálásak lehetünk Neked,

mert létrehoztad az időt, hogy könnyebben eligazodjunk,
mert tanmeséiddel érthetővé teszed számunkra a bonyolult dolgokat is,
és mert létrehoztad karmánkat, hogy kijavíthassuk hibáinkat,
és megments minket tévedéseink végzetességétől"

A mélyebb megértés érdekében olvassuk végig az írást!


Holografikus valóságmodell


A fejezet eddig a tanulás, az emlékezés, a sors és a személyiség összefüggéseit próbálta meg világosabbá tenni, és bizonyítani, hogy ezek túlmutatnak a megszokott háromdimenziós tér + lineáris idő felfogáson.

A tudat mindennapi értelemben vett fejlődése olyan strukturálódás, amelynél a tudatszintek közötti kapcsolat kölcsönösen egyértelművé válik. Szemléletesen ez valamiféle szálak (hajtások) növekedéséhez hasonlítható. Amennyiben valaki még nem találkozott valamilyen szituációval, érzéssel, valamilyen hasonlót keres, és ennek megfelelően cselekszik. Az ilyenféle cselekvés azonban nem adekvát, a "feladatmegoldás" hibás, és ezért negatív élményként emlékszik vissza rá. Az élet (életek) egyre jobban megvilágítja (megvilágítják) a problémát, és végül sikerül megfelelő megoldást találni: "ez a szituáció nem az a szituáció" rádöbbenés után a tudat egy "oldás-kötés" művelettel a megfelelő pontnál megszakítja a szálat, és (a 6. tudatszinten) hozzáilleszti a megfelelő "megoldást". Ha egy szál kiépülése folyamatban van, vagy felfüggesztődik, azt az esemény néhány részletét tükröző szimbólum (foghíjas esemény) jelzi. Ekkor a feladatnak már nyoma van a tudatban (7-8. szinten), de felszínen (a 6. szinten) még nincs folytatása, nincs "megoldása". A kiépülés a szimbólumok egy eseményben történő ismételt megjelenésekor folytatódik - hacsaknem a probléma megoldásának negatív tapasztalatai miatt az illető menekül a megoldáskereséstől.

A tanulás tehát nem más, mint új szálak létrehozása egy adott feladat megoldása érdekében. Ily módon elvileg bármilyen feladat megoldható, vagyis bármire képesek lehetünk, pl. vízkeresésre varázsvesszővel, gondolatolvasásra, amputált ujjunk kinövesztésére. A gyakorlatban azonban figyelembe kell vennünk a "szálhasadás" korlátait, vagyis csak olyan feladatot tudunk megoldani, amelyhez hasonlót már megoldottunk. Először ugyanis más, de előzőleg már megoldott problémákhoz hasonlóan próbálkozunk az új feladat megoldásával, a kísérlet után levonjuk a megfelelő következtetéseket, és ezután végrehajtjuk a megfelelő módosításokat. Pl. csak akkor tanulhatjuk meg gyorsan az inga kezelését, ha dolgoztunk már eredményesen varázsvesszővel, ha pedig idáig csak a műszaki dolgokkal foglalkoztunk, ne számítsunk gyors sikerre! Azt se gondoljuk, hogy műszaki ismeretek nélkül csupán "varázslattal" meg tudunk javítani egy televíziót! A tudatnak tehát egy összefüggő, kompakt struktúrának kell lennie, az elszigetelt részek nem működnek megfelelően. Megfigyelhetjük, hogy pl. amikor a varázsvesszőt használjuk, egy hasonló szituációt képzelünk el, és ettől, mint szimbólumtól reméljük a "kapcsolat létrejöttét az Univerzummal". Elképzeljük, hogy amikor víz fölé érünk, egy láthatatlan erő jön létre és a varázsvessző összehajlik (dőlt betűvel a szimbólumok, amelyek segítségével megpróbálunk a 8-9. tudatszintre hatolni; a varázsvessző egy szimbolikus eszköz).

Az eddigiekben két vonatkozásban is megközelítettük a szimbólumok és a kondicionálások fogalmát: bizonyos képességek előhívásával ill. az emlékezéssel kapcsolatban. Mindkét esetben érzésekhez kötöttük a kondicionálás működését. Vajon mi a szerepe az érzéseknek? A kelet nagy mesterei miért tartják fontosnak azt, hogy az ember minél több érzést tudjon megkülönböztetni?

Előbb értsük meg a hologram lényegét, mert a holografikus világmodell ezen alapszik, és ezen keresztül könnyebben megkapjuk a választ az előbbi kérdése. A hologram olyan, mint egy fénykép, de attól az alábbiakban különbözik:

1. Ha egy hologramot (fél szemmel) két különböző szögben nézünk (pl. 30°-os szögben és 30°+90°=120°-os szögben) mást látunk. Ha egy fekvő hengert 30°-os szögben nézve körnek látunk, 120°-os szögben téglalapnak. Mindezt a rejtett harmadik dimenzió miatt.
2. A hologram vékonyabb lemezekre szeletelhető. A vékonyabb lemezek magukban foglalják mindazt az információt, amelyet az eredeti vastag lemez.
3. Ha a lemezből eltávolítunk egy darabot, akkor az itt őrzött információ elveszett.
4. Minél vékonyabb a hologram, annál kisebb a háromdimenziós térélmény.

Az érzések és emlékek szempontjából ez a következőket jelenti:
1. Ami az egyik oldalról a tudatszintek között kialakult kondicionáláshoz tartozó érzésnek látszik, az a másik oldalról emlék. Két "arca" van ugyanannak a "sokdimenziós" képződménynek.

Figyeljük meg memóriánk működését! Meglátunk valakit, aki ismerősnek tűnik, de nem tudjuk honnan. Először megpróbáljuk elemezni arckarakterét (fülét, orrát stb.), öltözködését (ezek mind szimbólumok!): mi benne a szimpatikus, mi nem, milyen érzéseket vált ki bennünk. Amikor tisztáztuk a hozzá kapcsolódó érzéseinket, hirtelen felvillan előttünk egy kép: "valamilyen hivatalban láttam, de nem ugrik be hol". Alaposabban megfigyeljük, elemezzük, azonosítjuk hozzá kapcsolódó érzéseinket, mire elkezdenek peregni az események: rájövünk, hol láttuk először. Minél több szimbólumot veszünk figyelembe, annál több érzés keletkezik bennünk, és annál többre tudunk visszaemlékezni.

A következő meditatív eljárást nevezhetnénk "kényszerített emlékezés"-nek is. Ha egy gyermekkori traumatikus eseményre szeretnénk visszaemlékezni tegyük a következőket:
- Keressünk olyan szituációkat, amelyben kellemetlenebbül érezzük magunkat, mint az átlagember!

Pl. ha a "Tudatszintek, kondicionálások" részben leírt személy helyében lennénk:

félek társaságban megszólalni, ha szóvá teszik, haragszom;

amikor a tanító néni megkért, hogy az osztály előtt énekeljek el egy dalt, lámpalázas lettem, minél inkább unszoltak, annál inkább haragudtam, nem tudtam énekelni;

nem vagyok hajlandó hazudni, hazugságok hallatán különös düh fog el, nehezen tűröm az igazság-talan-ságot, ezért főnökeimmel - különösen, ha nőneműek - gyakran összeütközésbe kerülök;

nem szeretek férfiak társaságában lenni, bár mindig is hiányát éreztem a barátoknak;

tornaórán egy gyakorlat elvégzésével küszködtem. Odajött a tanár, és segíteni akart nekem. Minél segítőkészebb volt, annál kevésbé ment a gyakorlat. Mindketten feladtuk. Később, amikor egyedül megpróbáltam, sikerült;

nem szeretek ajándékot kapni, meglehetősen undokul viselkedek ilyenkor, még megköszönni sem  vagyok hajlandó.

- Próbáljuk meg a közös dolgokat szimbólumok formájában kigyűjteni!

Pl. a "Tudatszintek, kondicionálások" részben leírt személy esetén:

tömeg - bácsi (férfi) - anya (nő) - ajándék - beszéd - hazugság (nem szeretem) - erőszak

- Határozzuk meg az eseményekhez kapcsolódó érzéseket! A többi már rendszerint csak idő kérdése. Először csak egy-egy halvány kép villan fel emlékezetünkben, majd összeáll az egész történet, hirtelen elkezdünk emlékezni. Ha mégsem, gyűjtsünk össze további eseteket!

2. A szimbólumokhoz kapcsolódó érzések akkor is jelen vannak, ha az esemény csak hasonlít az eredetire (nincs minden szimbólum benne jelen).
3. Ha nincs minden szimbólum elem jelen, egy adott eseményre nem tudunk teljesen visszaemlékezni. Az  eseménynek csak egy részére emlékszünk, sőt sokszor egy kép "felvillanásánál" többet nem látunk. Ha nem tapasztaltunk meg eddigi életeink folyamán elegendő élményt, hiányoznak bizonyos érzésekhez tartozó "szegmensek", ezeket maximum logikailag alapján pótolhatjuk ki.

Ahogy a tudat fejlődik, egyre több érzést tud megkülönböztetni. A fejlettség egy adott fokán az illető látnokká válik: ismeretlen szituációban szimbólumokból érzések keletkeznek benne, az érzések hirtelen filmszerűen eseményekké állnak össze. Például megtekinti valakinek a fényképét, és megmondja, ki ő és mi a sorsa, hol tartózkodik stb., vagy egy szobába lépve megmondja, kik voltak jelen, milyen események játszódtak le pár órával korábban. Megnézi valakinek az arcát, és ebből el tudja mondani múltját, jövőjét.

Íme a valóság harmadik "arca"! Az érzékszerveinkkel felfogható fizikai világ, a test a harmadik. Érzéseink, a múlt emlékei gyakran testi formában jelennek meg. Pl. ha valakit felakasztottak előző életében, azt a mostaniban tüdőbetegség gyötörheti (fuldoklás élménye). Az átélt eseményeknek az érzelmi vonatkozásokon keresztül testi következményei vannak. A "pszichoszomatikus " elnevezés éppen erre utal.

4. Ha megismerjük előző életeinket, átéljük újra az ottani eseményeket, szinte kitágul a tudatunk, újjászületünk, a többi "idősíkból" származó tapasztalatokat felhasználva jobban meg tudjuk érteni mindennapi problémáinkat. Ez jelenti a "térélményt".

Ahogy a hologram egyes szeletei között hasonlóság, analógia van, ugyanígy a valóság is hasonló elemekből épül fel. Ha elég fejlett a tudat, valamilyen hasonlósági elv alapján majdnem minden valóságelemet, szegmenst rögtön felismer anélkül, hogy azokat konkrétan megtapasztalná. Részleges megvilágosodásról akkor beszélünk, ha erre még nem minden esetben képes.
A tudat további fejlődésével elérkezik a teljes megvilágosodás. Az "Időzár, karmazár" c. részben már említettük, hogy az analógiák a karmazáron és a Nagyidőn kívül, "kozmikus szinten" szövik át a tudatot. A teljes megvilágosodás felé haladva újabb "dimenzió" nyílik meg, a "kozmikus szint" információtartalma is láthatóvá válik: az ember érzi a bolygók állását, valakire ránézve megmondja, milyen jegyben született stb., de ez már egy újabb holografikus valóság-szelet, valóság-sík felé vezet... A valóság tehát szegmensekre, és síkokra bontható.

Most már sejthető az, hogy hogyan működik az asztrológia szimbólumok és analógiák felállításával, és fogalmak mélyreható ismeretével, és az is sejthető, hogy a megvilágosodott lámák a teljes tökéletesség hiányában miért tartanak maguk mellett a biztonság kedvéért asztrológust.

Amíg azonban nem vagyunk lámák sem, nem tehetünk mást: Keressük a szimbólumokat!

A fent leírt holografikus világmodell első lépésben ugyan megfelel a tudatunk működésének értelmezésére, azonban ne felejtsük el, hogy mint minden modellnek vannak fogyatékosságai, hiányosságai - mint ahogy az írást tovább olvasva ez egyértelműen ki is fog derülni.


Tudatszintek és aura


Az emberi aura egyes rétegei kapcsolatot mutatnak az említett tudatszintekkel: az egyes tudatszinteket energia, "rezgésszám" sorrendjében az auralátó kivetítve képszerűen szemlélheti.

Az aurát az idősíkoknak és az aspektusoknak megfelelően rétegekre lehet bontani. A látnokok az aurából három síkot látnak: fizikai, spirituális és kozmikus síkot. Az aspektus szó nagyon kifejező, mert azt jelenti, hogy ugyanazt a valamit más-más irányból nézzük, és bár mindig mást látunk, nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy az a valami csak egy valami, és csak nézőpont (azaz aspektus) kérdése, hogy éppen minek látjuk. A "Holografikus valóság" c. részben láthattuk, hogy a valóságnak mindig három aspektusa van. A három aspektusra az auralátók a fizikai (testi), az érzelmi és az értelmi (mentális) elnevezést használják.

A fizikai síkon, azaz a lineáris időtartományon belül három aspektus figyelhető meg:
Az 1. réteg, a fizikai aspektus, az un. étertest a fizikai test "röntgenképe". A test és a szervek alakja jól láthatók. Testi folyamatok, betegségek megállapítására használják.
A 2. réteg az érzelmi aspektus. Azokat az érzelmeket mutatja, amelyet az adott időpillanatban átélünk. Színek, érzelmi szimbólumok láthatók benne.
A 3. réteg az értelmi aspektus. Mentális tevékenység (pl. gondolkodás, elsősorban képi gondolkodás) idején élénk változást mutat, a benne megjelenő mentális szimbólumokból szinte látható, hogy éppen mire gondolunk.

A 4. réteg, az un. asztrális sík. A "szeretet"-tel összefüggő szív-csakrához tartozik, hidat képez a spirituális sík felé. Itt lépünk tehát át a lineáris időzáron, a kapun.

A spirituális síkon, azaz a Nagyidőn belül szintén három aspektus figyelhető meg. Ezek mindegyike "emlék" jellegű, vagyis múltat tükröz:

Az 5. réteg a felsőbb fizikai aspektus, az éteri szint. Rendkívül hasonlít az étertestre, annak negatív mása, olyan mintha egy öntőforma lenne. Testünk alakját az étertesten keresztül ez a réteg határozza meg.

A genetikusok mindidáig nem tudnak kielégítő magyarázattal szolgálni arra, hogy a megtermékenyített petesejt osztódása után lejátszódó differenciálódást mi irányítja, mi dönti el, hogy egy adott sejtből vese, vagy szem lesz. Továbbá: ha pl. megsérül a bőrszövet, honnan tudja, hogy onnan bőrszövet hiányzik, és honnan emlékszik, hogy milyen volt előtte? (A sebgyógyulásból ugyanis kiderül, hogy emlékszik!) A sejtek mindegyike ugyanazt a genetikus információt hordozza, tehát genetikus oka nem lehet. Lehetséges, hogy a feltételezett, és sokat keresett "morfogenetikus mező" az aura 5. rétege lenne? Ha ez így van, érthető, hogy miért hasonlít az öntőformára, és az is nyilvánvaló, hogy az adott ember testi jegyeit előző életbeli cselekedetei (ld. 7. rétegnél leírtakat) határozzák meg, hiszen ezek ugyanannak a dolognak különböző aspektusait jelentik.

A 6. réteg a felsőbb érzelmi aspektus. Hasonlít a 2. szintre, annak spirituális megfelelője: "érzelmi emlékek" gyűjteménye.

A 7. réteg a felsőbb mentális aspektus. Innen olvashatók ki a mostani és az előző életbeli események emlékképei.

Az ezután következő szinteket kevesen látják.
A 8. a karmazár, amely a Nagyidő végét jelenti, utána a kozmikus szintek találhatóak, amellyel a tudat az "Univerzumhoz" kapcsolódik. A kozmikus síknak is vannak aspektusai. Itt is létezik még valamiféle idő, nevezzük ezt Kozmikus Időnek. Valószínűleg ezután is következik valami... Így épül fel a világ.

A tudatszintek és az aura-rétegek kapcsolata tehát a következő:

Az 1-5. tudatszintek az anyagi testtel hozhatók kapcsolatba. Az érzékszervek mindegyike a fizikai valóságot érzékeli.
A 6. tudatszint az aura 1., 2. és 3. rétegének felel meg. A meditációt folytatók ugyanazt a dolgot képesek a test, az érzelmek vagy az események (cselekvés) aspektusából szemlélniük, közvetlenül átélik a három aspektus egységét, ezért nincs szükségük e tudatszint hármas felbontására.
A 7. tudatszint az aura 4. (asztrális) rétegének felel meg. A 4. réteg hidat képez, amely egyetlen érzelemhez, a szeretethez kötődik. Ez jelenti a kaput a "most" és a múlt emlékei között. Az "álomtudatba" is itt lépünk be.
A 8. tudatszint az aura spirituális síkjának mindhárom aspektusa (5., 6. és 7. rétege).


"Amint fent, úgy lent"


Elérkeztünk a fejezet végére. Ha a leírtakat összefoglaljuk, megérthetjük mit jelent Hermész T.

"Amint fent, úgy lent"

sokat idézett mondata.

Az érzékszerveinkkel felfogható fizikai világ három dimenziós, amelyet a lineáris idő jellemez. Az időnél azonban kilóg a lóláb: más dimenziók létezését sejtteti meg.

A valóság olyan síkokból épül fel, amelyekhez eltérő idő kapcsolódik. Ezek a síkok egymás "fölött" helyezkednek el, és ami a legfontosabb: mindegyiket ugyanazok a szegmensek építik fel. Az építménynek minden idősíkban három különböző vetülete, aspektusa van. A spirituális ill. a Kozmikus sík tehát ugyanazokat az elemeket tartalmazza, mint a fizikai síkhoz tartozó köznapi értelemben vett tudatunk: "amint fent, úgy lent".

Aki járatos a geometriában, tudja, hogy egy négydimenziós képződménynek négy háromdimenziós vetülete (aspektusa) van. Most a könnyebb érthetőség kedvéért ismét éljünk a kétdimenziós lények hasonlatával! Tételezzük fel, hogy ezek a lények felfedezik a "háromdimenziós" gyöngysort (aspektusok száma 3)! A modell szerint a kétdimenziós auralátó egy, a függőlegesen elhelyezkedő gyöngysort körbejáró csigalépcsőn halad felfelé, az aspektusokat eltérő (energia)szintről szemléli. Megfigyel két aspektust, majd a harmadiknál egy szűk átjárót talál: itt fűzték össze a gyöngyszemeket. Feljebb lépve már más ütemben telik az idő. Itt is két aspektust figyel meg, a harmadiknál... A harmadik dimenzió tehát fel van osztva idősíkokra - állapítja meg.
Valószínűleg nem ismeri fel azt, hogy az alsóbb gyöngyszem részét képezi a felsőnek, ezért nem látja azt sem, hogy a harmadik dimenzió létezése csak látszólagos. Valójában a "rész és egész" viszonyát kellene felfedeznie. Nem látja, de érzi: ezért hisz Istenben - de ez már a következő fejezet témaköre.

* * *

Tartalom, Előszó
>> Első fejezet <<
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedeik fejezet

Címkék: aura tudat téridő

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu