Az Egyetemes Energiamezõ vizsgálatához úgy kezdhetünk hozzá legkönnyebben, hogy egy szép nyári napon lefekszünk a fûbe, és a kék égre bámulunk. Kis idõ múltán képesek leszünk látni a kis orgone-gömböcskéket, amint a kék égen cikázó mintákat írnak le. Apró, fehér gömböknek tûnnek, néha pici fekete pöttyel, ami 2-2 másodpercre feltûnik, majd enyhe nyomot hagyva maga mögött ismét eltûnik. Ha folytatjuk és finomítjuk a megfigyelést, látni kezdjük, ahogy az egész mezõ szinkronizált ritmusban pulzál. Napsütéses idõben ezek az energiagömbök ragyogóak, és gyors mozgásúak lesznek. Felhõsebb napokon áttetszõbbek, lassabban mozognak, és kevesebb van belõlük. Füstködös városban számuk kevesebb, és nagyon lassan mozognak, alultöltöttek. A legtöbb és a legragyogóbban töltött gömböcskét a svájci Alpokban láttam, ahol soka napsütéses óra, és hó borít mindent vastag buckákban. Nyilván a napfény tölti fel a gömböcskéket. Most tekintetünket fordítsuk az ég felé mutató fák tetejére. Esetleg egy zöld ködöt látunk a fák körül. Érdekességként észrevehetjük, hogy ebben a ködben nincsenek gömböcskék. De ha figyelmesebben vizsgáljuk, látni fogjuk ezeket a gömböcskéket a zöld köd szélén, amint megváltoztatják mozgásukat befolyva a fa aurájába, ahol eltûnnek. Láthatóan a fa aurájába abszorbeálja a gömböcskéket. A fa körül a zöld leveles állapot idején jelennek meg, tavasszal és nyáron. Korábban a legtöbb a fa aurája rózsaszín-vöröses árnyalatú, hasonló áfák vörös rügyeihez. Ha közelebbrõl megnézünk egy szobanövényt, hasonló jelenséget fogunk látni. Tegyük a növényt erõs fény alá, úgy, hogy a háttér sötét legyen. Kékeszöld vonalat láthatunk f elvillanni a levelek mentén, a növekedés irányában. Hirtelen villannak fel, majd a szín ismét elhalványul, csupán azért, hogy ismét felvillanjon a növény túloldalán. Ezek a vonalak reagálnak a kezünkre, vagy egy kristályra, ha az aurához közelítjük. Ahogy távolítjuk a kristályt a növénytõl, láthatjuk, hogy mindkettõjük aurája megnyúlik, hogy kontaktusban maradhassanak egymással.
Egyszer megpróbáltam látni a fantomlevél effektusát, amirõl oly széleskörûen beszélnek a Kirlian-fotók kapcsán. A Kirlian-fényképezés módszerei segítségével az emberek képessé váltak arra, hogy a teljes levelet lefényképezzék, miután a felét már levágták. Megfigyeltem a levél auráját. Egyszerû vízkék volt. Amikor elvágtam a levelet, a teljes levél aurája véres-gesztenye-színûvévált.magát, 1-2 percen belül mutatta a hiányzó rész határozott jeleit, de nem olyan tisztán, mint ahogyan én azt a Kirlian-fényképeken láttam. Az élettelen tárgyaknak is van aurája. A legtöbb személyes tárgy átitatódik tulajdonosa energiájával, és kisugározza azt magából. A drágaköveknek és a kristályoknak érdekes, többrétegû, bonyolult aurájuk van, ami felhasználható a gyógyításban.
Például az ametiszt aurája aranyszínû, arany sugarak törnek elõ belõle a csiszolt felületeirõl. részlet: Barbara Ann Brennan Gyógyító kezek könyvébõl