1. Bevezetõ

Ez az iromány remélhetõleg választ ad az aurát körülölelõ számtalan kérdés többségére és szétoszlatja az aurával kapcsolatos tévhiteket. Megtudhatod mi is az aura, hogyan néz ki, mire jó, ha képes vagy érzékelni, és természetesen legfõként azt, hogy hogyan tanulhatja meg bárki az aura látását. Az aura látása nem olyan nehéz, mint ahogy azt elsõre gondolnád - mármint ha megfelelõen gyakorlod. Ez egy nagyon egyszerû és közérthetõ edzõprogram, amely lépésrõl lépésre elmagyaráz minden lényeges dolgot, amit az auráról tudni kell. Az elején fogjuk kezdeni, elõször a legkönnyebben látható aurákkal, azaz a színek aurájával, hogy végül majd áttérjünk a jóval bonyolultabb emberi aurára is.

Az aura a látható része azoknak a finomenergia folyamatoknak, amelyek minden fizikai dolog belsejében zajlanak. Minden anyagnak van valamilyen aurája - még egy egyszerû kõnek is - bár összehasonlítva a szivárvány színeiben pompázó emberi aurával az egyszerû tárgyak aurái elég silánynak tûnhetnek. Aura vesz körül minden fizikai dolgot, életerõt, színt, és természetesen minden más energiaforrást.

Az elsõ fejezetek megismertetnek bennünket azzal a kevéssé ismert ténnyel, hogy magunknak a színeknek is van aurájuk. Minden színnek egyedi aurája van. Ez az aura teljesen más színû, mint az eredeti szín. Azok az aurák, amelyeket erõs, elsõdleges színek sugároznak ki, sokkal erõsebbek és könnyebb is õket látni mint más auratípusokat. A színek auráit használva segítségként, a legtöbben általában rögtön az elsõ alkalommal képeseket az aurát látni.

Én már évek óta látom az aurát. Nem születtem ezzel a képességgel, hanem megtanultam látni - a nehezebb utat jártam végig. Néhány évbe belekerült mire eléggé tisztán láttam ahhoz, hogy a gyakorlatban is hasznosítani tudjam ezt a képességet. Ismerem az aurikus látás kifejlesztésével járó problémákat, ezért ezt az edzõprogramot úgy állítottam össze, hogy segítsen elkerülni és legyõzni a gyakorlás közben jelentkezõ akadályokat.

2. Hogyan Mûködik Az Aurikus Látás?

Az én elméletem a következõ: A fény mindenképp szükséges ahhoz, hogy a szemöldök csakra ráhangolódjon és odafókuszáljon az aurikus energiára. Az aura valójában ennek az aurikus energiának a vizuális képe, amelyet az agy látóközpontja idéz elõ. Ez lehet az egyetlen logikus magyarázat az aurikus látásra. Az aurikus látás - mint a tisztánlátás egyéb formái is - a szemek és a normális optikai látási folyamatok mûködésétõl is függ. A fizikai és nem-fizikai látás nagyon közeli kapcsolatban vannak egymással. Mindkettõ az érzékelés egy formája, amely lehetõvé teszi az agy számára, hogy különbözõ fajta energiákat érzékeljen, amit aztán képként jelenik meg elõttünk.

Normális látás

A szemek fényt érzékelnek - a fény formájában lévõ energiát. A szemek a fényenergiát a fényérzékeny idegszövetekre fókuszálják, a szem hátsó részében, amely az optikai idegekkel van kapcsolatban. Leegyszerûsítve tehát, ez a fényérzékeny idegszövet a fókuszált fényenergiát bonyolult elektromos jelfolyamokká alakítja át. Ezek a jelek áthaladnak az optikai idegeken, és az agy látóközpontjába érkeznek. Az agy értelmezi ezeket az elektromos jelfolyamokat és létrehoz egy színekben és formákban gazdag vizuális képet, tehát azt a képet, amelyet mi látásként érzékelünk.

Aurikus látás

A szemöldök csakra (harmadik szem, szemöldökközpont) jóval finomabb energiákat érzékel, mint amilyen fényenergia. Ezeket az energiákat a szemöldök csakra csakis akkor tudja érzékelni, amikor aktív és rá van hangolva arra, hogy fogadja ezt a fajta energiatípust. A szemöldök csakra a szemek között (szemöldökök között) helyezkedik el, és közvetlen összeköttetésben áll a normális optikai látással. A szemöldök csakra által érzékelt energia, elektromos jelek formájában, szintén áthalad az agy látóközpontján - ugyanúgy mint normális látás esetében. Az agy értelmezi ezeket a jeleket is - bármit amit érzékel - és egy vizuális képet állít elõ belõle. Tehát az aurikus energiából is vizuális képet alkot - színes fényfoltokként alkotja meg az aurikus energiát, amelyek körbeveszik a szemlélt dolgot, és ezt nevezzük mi aurának.

A fény mindenképp szükséges ahhoz, hogy a szemöldök csakra ráhangolódjon és odafókuszáljon az aurikus energiára. Az aura valójában ennek az aurikus energiának a vizuális képe, amelyet az agy látóközpontja idéz elõ. Ez lehet az egyetlen logikus magyarázat az aurikus látásra. Az aurikus látás - mint a tisztánlátás egyéb formái is - a szemek és a normális optikai látási folyamatok mûködésétõl is függ. A fizikai és nem-fizikai látás nagyon közeli kapcsolatban vannak egymással. Mindkettõ az érzékelés egy formája, amely lehetõvé teszi az agy számára, hogy különbözõ fajta energiákat érzékeljen, amit aztán képként jelenik meg elõttünk.

A szemek a normális optikai látás szervei (fizikai szervek)

A szemöldökközpont a nem-fizikai látás szerve (nem-fizikai szerv)

Mindkét szerv ugyanabban a körzetben helyezkedik el. Az elhelyezkedésük miatt, azt feltételezhetjük, hogy hasonlóak a funkcióik mindkét szervnek, és közeli kapcsolatban állnak egymással (a szemek, a szemöldökközpont, és az agy látóközpontja össze vannak kötve egymással). A kutatásaim a következõket látszanak alátámasztani: A nem-fizikai látás minden formája közeli kapcsolatban áll a normál optikai látás folyamatával. Bár közeli kapcsolat van az optikai látás és a szemöldökközpont között - az aura nem a fény valamely típusa. Néhány ember azt hiszi, hogy az aura még a fény egy formája, csak magasabb frekvenciájú, mint a normál fény - és ez csak a tisztánlátók számára látható. Ha ez igaz lenne, akkor képesek lennénk érzékelni és megmérni ezt a fényt a ma használatos bonyolult elektronikus mûszerekkel. Vannak olyan tudományos mûszerek (például kamerák, stb.), amelyeket rá lehet hangolni a fényspektrum bármely tartományára és így érzékelni is - mindegy mennyire finom az a fény. Például: Az infravörös, ultraibolya, x-sugarakat, gamma-sugarakat, stb. ezek a mûszerek mind-mind képesek érzékelni, de az aurát nem. Ezért hát logikusnak tûnik arra következtetni, hogy az aura nem a fény valamely formája.

A normál látás bonyolultsága

Az aurikus látás folyamata talán nagyon bonyolultnak hangzik, de egyáltalán nem az, sõt nagyon egyszerû, amikor összehasonlítod a normális optikai látással - az aurikus látás egy egyszerû vizuális dolog, amelyet mind annyian megkapunk születésünkkor. Nézz körbe a szobában, ahol most vagy, nézz ki az ablakon - mit látsz? Gondolkodj el, hogy hány millió szín, árnyalatot és formát látsz - és mindet egyszerre - lenyûgözõ háromdimenziós formában. És mindegy milyen gyorsan fordulsz a látómezõddel, az agyad átmenet nélkül lefordítja neked ezeket a fantasztikusan bonyolult képeket, amelyeket látsz. A szemed hihetetlen mennyiségû információval bombázza az agyadat, de õ azonnal értelmezi és megjeleníti azt. A normál optikai látás egy lenyûgözõen bonyolult és erõteljes képesség. Hasonlítsd az imént látott képet, az aura néhány színárnyalatával, amelyet látsz. Nem számit mennyire gyönyörûnek és bonyolultnak látszik az aura, ez akkor is egy sokkal egyszerûbb kép. Nem is lehetne összehasonlítani a kettõt - a normál látás sokkal bonyolultabb és sokkal több erõkifejtést igényel az agytól, mint az aurikus látás.

Összefoglalva a fentieket: Az aurikus látás össze van kapcsolva és függ a normál látástól. Amit látsz és auraként érzékelsz, az valójában az agy által létrehozott képe illetve megfelelõje annak az energiának, amely az élettelen és élõ dolgokból sugárzik. A fizikai szemeidet használod arra, hogy ráhangold és ráfókuszáld a szemöldökközpontodat erre az aurikus energiára. Miután, az a kép amit látsz, elektromos jelek formájában megérkeznek a látóközpontba, az agy lefordítja és értelmezi õket. Ennek köszönhetõen az agy színes fényfoltokként jeleníti meg az aurát, amely körbeveszi a megfigyelt dolgot.

Léteznek olyan kamerák, amelyek képesek lefényképezni az emberi aurát? Manapság már bizony, még a saját aurádról is kaphatsz fényképet egy pszichikus vásárban. Hogyan lehetséges ez?

Nos, ezek az úgynevezett auraérzékelõ kamerák nem az aura aktuális képét mutatják, ezek nem képesek látni az aurát. Az ilyen kamerák csupán elõállítják az aura illúzióját egy filmen.

Hogyan mûködnek az aura kamerák?

1. Érzékelõket helyeznek el a bõrön, vagy beépítik õket a székbe, amelyre leül a páciens, és így érintkeznek vele. Ezek az érzékelõk érzékelik a bõr elektromos ellenállását (galvanikus bõr feleletet). A bõr elektromos ellenállása változik, attól függõen, hogy milyen a só- és nedvességtartalma. Ezeket sok minden befolyásolja - diéta, folyadékok, egészség, hõmérséklet, érzelmek, hangulat, aktivitások, izzadás, stb.
2. Ezeket az érzékelt jeleket (információkat) bevezetik egy elektronikus processzorba, amely egy kamerához (általában egy kis fekete doboz) van kötve, és amely értelmezi õket. Ez a processzor aztán elektronikus jelmintákat generál ezekbõl a beérkezõ információkból attól függõen, hogy hogyan van beprogramozva.
3. Ezeket a jelmintákat aztán egy speciálisan módosított kamerába vezetik. A kamera belsejében, egy optikai színezõ készülék különbözõ színes fénymintákat állít elõ, és rávetíti ezt arra a képre, amelyet a kamera vesz. Ez adja a pácienst körülvevõ színes aura illúzióját - az aura képe tehát attól függ, hogy milyen jelek érkeztek a személytõl.

Ezért, mivel ezek a kamerák így mûködnek, csak ritkán mutatják a valódi aurát. Ez a színminták sokféle lehetséges variációja miatt van, amelyet a némileg eltérõ jelek, miatt érzékel így - ha már csak egy kicsit megváltozik a jel, egész másként fest az aura a fényképen. Nagyon nehezen lehetne találni két ugyanolyan szenzoros leolvasást, amelyet egy személyrõl készítettek, és ebbõl következõen két azonos fényképet, amely ugyanarról a személyrõl egyazon napon készült. Az aura fénykép valójában a kamera tervezõjének az elképzelése arról, hogy hogyan kellene kinéznie az aurádnak, a kutatásai szerint. Ezeket a kutatásokat tisztánlátók segítségével végzik és összekapcsolják a látott aurát a bõr aktuális galvanikus ellenállásával, s így következtetik ki, hogy mikor milyennek kellene lennie. A tervezõk minden galvanikus értékhez hozzárendelnek egy-egy színárnyalatot. Az aura fénykép tehát egy elektronikus úton elõállított illúzió, nem pedig az aura aktuális és valódi képe.