4. A Fény És Az Aura

A fény mindenképpen szükséges ahhoz, hogy bárminek is láthassuk a fõ auráját. Az élõ aura reagál a fény jelenlétére - kiterjeszkedik és megerõsödik. Ez a reakció leginkább akkor vehetõ észre, amikor egy élõ aurát közvetlen napfénynek teszünk ki. Azt is mondhatnánk, hogy az aura fényérzékeny. Alapos megfigyeléseket végeztem ezzel a fényreakcióval kapcsolatban. Megfigyeltem emberek auráját bent a házban, és aztán kint a napsütötte szabadban is. Az emberek élõ aurája megnövekedik, szétterjeszkedik a napfényben és sokkal erõsebb és tisztábban ragyogó lesz. Az élõ aurák tisztán ragyognak, életerõtõl duzzadnak, ha közvetlen napfénynek tesszük ki õket. Láttam aurákat, amelyek a normál méretük többszörösére nõttek a napfény hatására. Egy másik érdekes megfigyelés, hogy bár az aura nem fény, de szükség van fényre az aurikus látás mûködéséhez. A fõ aurát nem lehet teljes sötétségben látni. Ha az aura nem fény, akkor miért van szükség fényre, hogy láthassuk? Ez azt mutatja, hogy a fény és az optikai látás, fontos része az aurikus látásnak is.

Teljes sötétségben is lehetséges látni valamiféle gyenge aktivitást az energiatest körül, közel a bõrhöz. Ez majdnem láthatatlan, úgy néz ki, mint sok-sok nagyon apró, nagyon gyenge kék színû szikrák. Ezek nagyon haloványak és leginkább az ujjhegyeid körül láthatóak, amikor a két kezed ujjhegyeit összetolod és összeérinted magad elõtt. Lehetséges látni apró de intenzív fénypontokat is, amelyek a teljesen aktív energiaközpontokból (csakrákból) áramlanak kifelé. A csakráknak nagyon aktívnak kell lenniük ahhoz, hogy ezek a fénypontok láthatóak legyenek, és erõsen a célszemélyre kell fókuszálni. Ez sok gyakorlást igényel, és a célszemélynek szellemileg fejlettnek kell lennie, ahhoz hogy ezt megláthassuk. Sokkal könnyebb ezt látni, ha van egy kis fény is a szobában - még ha csak annyi is, hogy legalább elmosódott árnyékokat láthassunk, mert így van mire fókuszálni.

Ahhoz, hogy sötétben is megfigyelhessük az energia test valamely részét, a memória alapú vizualizációt használjuk arra, hogy a szemöldökközpontot a célpontra fókuszáljuk. Tudni kell azt is pontosan, hogy hol helyezkedik el a célszemély (teljes sötétség esetén), képesnek kell lenni megsaccolni a távolságát, alakját és helyzetét, és tisztán látni az elmédben. A fentiek miatt, azt gondolom, hogy mind az asztrális látás, mind pedig tisztánlátás szerepet játszik azoknál, akik képesek az energiaaktivitást teljes sötétségben is érzékelni. Ez tûnik az egyetlen logikus magyarázatnak erre a jelenségre.

Megjegyzés: Fényre nincs szükség a tisztánlátás, és az asztrális látás mûködéshez, de a szemek és a fókuszáló képességük még ez esetben is használva vannak, csak ilyenkor memória alapú fókuszálás és vizualizáció van használva a normális fény alapú fókuszálás helyett. Az asztrális látás és a tisztánlátás lehetõvé teszi, hogy ugyanolyan tökéletesen láss teljes sötétségben is, mint fényes nappal.

1.Táblázat - néhány normál fizikai szín által kibocsátott aurikus szín

A fizikai színek aurájának pontos színárnyalata és erõssége nagyban változhat a szemlélt fizikai szín árnyalatától és erõsségétõl függõen. Az aurára kihatással van a háttér színe is, amely a szemlélt tárgy mögött van, amikor az auráját figyeled.

Az aurikus színek kinézetükben nagyon hasonlítanak az utóképekre. Az utóképek akkor jelentkeznek, ha mondjuk 20 másodpercig vagy még tovább bámulunk egy erõsen megvilágított színre, és aztán gyorsan becsukjuk a szemünket vagy másfelé nézünk. Sûrûn azt gondolják, hogy az utóképeket a szemben található pálcikák és csapok színvesztesége okozza, amelyet az idéz elõ. hogy túl sokáig bámulunk egyetlen színre. Ez generálja a negatív vagy komplementer színét annak a színnek, amelyet nézünk. Az utókép mindaddig ott marad a látómezõnkben, amíg ezt a színveszteséget nem korrigálja a szem, és vissza nem tér normál állapotába. Én nem egyezek ezzel az elmélettel, és erre nyomós okom is van. Az utóképek akkor jelentkeznek, ha hosszú ideig bámulunk egy színes tárgyra - 20-30 másodpercig vagy még tovább. Ez az, amiért nem egyezek ezzel az elmélettel. Amikor az aurikus látás már fejlettebb, a színek auráját szinte azonnal tisztán lehet látni, amint az aurikus látásunkat ráfókuszáltuk a színes tárgyra. Nincs szükség hosszabb idejû bámulásra ahhoz, hogy az aura láthatóvá váljon. Most, miközben ezt írom, elvégeztem egy tesztet. A szobámban, úgy 7 lépésnyire tõlem, egy szék van. Rajta egy világoskék színû mez lóg. Ma még nem csináltam gyakorlatokat az aurikus látásom stimulálására. Kora reggel van, 6 óra körül, nemrég keltem fel. Egy tiszta, erõs sárga aura jelenik meg 4 másodperc alatt a mez körül (lemértem). Ez biztosan túl kevés idõ az utókép megjelenéséhez. Sokszor megismétlem ezt, és egyre gyorsabban és könnyebben sikerül, és az aura is egyre erõsebben látszik, minél többször ránézek. Most, azt mondhatod, hogy a szememet elárasztotta a kék szín, mivel sokszor megismételtem a mûveletet, s ezért könnyebben generálja a szemem ezt a sárga aurát. De, most megfordulok és a kampón lógó piros mezt nézem, amely a szoba másik sarkában lóg. Ezúttal egy tiszta és erõs világoszöld aura jelenik meg mindössze 5 másodperc alatt. Ez szintén túl kevés az utókép megjelenéséhez. Amikor már elég fejlett vagy, akkor a színek aurái szinte azonnal megjelennek, akár egyetlen másodperc alatt. Nincs észlelhetõ különbség, rögtön megjelenik, kiáradva a színekbõl, amint ránézel.

Az aurák, amiket látok a színek és az emberek körül is, egy kissé beégnek a szemembe, így hozva létre egyfajta utóképet, ha túl sokáig nézem õket. Azonban ez az aura utóképe. Ez hasonló a normális utóképekhez, amelyek hozzákapcsolódnak és a látómezõmmel együtt mozognak. Amikor egy ember auráját nézem, megkérem, hogy vegye le bizonyos ruháit. Ez így sokkal tisztább képet ad az auráról, és nem zavarnak be a ruha színei. Ilyenkor tiszta és erõs színeket látok ezekben az aurákban, amelyek a meztelen bõrbõl sugárzódnak ki. A meztelen bõrnek nincs színe, így nem lenne képes semmiféle színes utóképet létrehozni. Hogy õszinte legyek, az aurikus színek, amelyeket a színek és az emberek körül látok, még azután is ott vannak a látómezõmben, amikor már másfelé nézek vagy becsukom a szemeimet. Ez egy színes utókép - de ezt az aura színeire való bámulás hozza létre. Ez tehát az aura utóképe.

Egy másik érdekes dolog: Az aura utóképének a színei, amelyek az élõ emberi aura megfigyelésekor a szemembe égnek, ugyanolyan színûek, mint az aura színei, tehát nem az aura komplementer színei, hanem az aura eredeti színei.

Ha tehát, a szemben található pálcikák és csapok színvesztesége okozza az utóképeket, akkor ez hogyan történhet meg?

Egy szerintem jobb módja a komplementer színek utókép-hatásának a megmagyarázására a " lassú aurikus színek" fogalom bevezetése. Ha erõsen bámulsz egy színre, az aurikus színe lassan bevésõdik az agy látóközpontjába. Nem a szemek azok, amelyek kimerülnek a színekbõl, hanem az aurikus szín nyomódik bele az agy látóközpontjába. Az utóképek, amelyek megjelennek, amikor az elsõdleges színekre bámulsz, ugyanazok, mint azok az aurikus színek, amelyeket ezek a színek generálnak. Az e színek közti hasonlóság szintén támogatja ezt az elméletemet. Miért is lennének különbözõek? Az auralátás kezdeti szakaszaiban erõs utókép-hatásokat fogsz tapasztalni. Ezek az utóképek rátapadnak és követik a látómezõdet, és látni fogod õket akkor is, amikor behunyod a szemeidet vagy másfelé nézel. Ezt nevezem én "lassú aurikus képhatásnak" - ezt a jelenséget a hosszú ideig egy dologra történõ intenzív bámulás idézi elõ, miközben próbálod elsajátítani az auralátás alapjait.

Az utókép-hatások csökkenni fognak a késõbbiekben. Miután az alaptechnikát elsajátítottad, a legtöbb utókép-hatás el fog tûnni. Aztán, ahogy a szemöldökközpont fejlõdik és stimulálva lesz a használata folyamán, még tovább csökkennek az utókép-hatások, amíg végül már csak igen nehezen lehet majd õket észrevenni. De egy nagyon halovány utókép-hatás mindig jelentkezni fog, ha erõsen tanulmányozod az aurát. Ez elkerülhetetlen, amikor feszülten figyeled az aurát, megpróbálván rájönni a titkaira. Az aurikus látás természete és a normál optikai látási folyamatnak a belekeverése miatt, mindig jelentkezni fog gyenge utókép-hatás. Ez még akkor is megtörténik, amikor az auralátás egy fejlettebb szakaszába érkezel.

Néhány végsõ megjegyzés az utóképekrõl:

Az aura megjelenésének a módja teljesen más, mint ahogyan az utókép jelenik meg. A meztelen bõrbõl épül ki és ott gomolyog - nem halványodik el lassan a látómezõdben, mint ahogy az utókép -, a szemed elõtt növekszik. Az élõ aura színei nem holmi halovány árnyékként kezdenek megjelenni, lassan belekúszni a látómezõdbe és aztán egyre mélyülni és erõsebbre növekedni. Ez egyetlen sûrû szín, már az elsõ megjelenésekor, olyan mint egy vékony fénycsík a bõr peremén - amely az éterikus aurát jelzi, és amely közel van a bõrhöz, s teljes méretében akár 2-3 lépésnyire is kiterjedhet. De az aura nem csak egy halvány körvonal a bõr körül, hanem egy nagy ragyogó színfelhõ egyedi sûrûséggel és mélységgel. És végül, ha miközben az aura megjelenik, lassan fókuszt váltasz vagy pislantasz, azonnal eltûnik - és csak néhány másodperc múltán jelentkezik újra - míg egy utókép nem tûnik el.