Egy mosolygós, kedves, csillogó tekintetű férfi állt előttem. Zavarba jöttem. Ha nem köntösben fogad, azt hihettem volna, egy orvossal állok szemben. Rövid bevezetés után, verseket vett ki a kórházi szekrénykéjéből. Megkért, olvassam el őket és várja véleményemet. Néztem ezt az embert, aki elnézést kért tőlem lassú beszéde miatt, ami a nyugatóknak volt tulajdonítható és mesélt, mesélt az életéről. A történet körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött. Volt egy tisztánhalló élménye, amit nem tudott hova tenni. Egyszerűen azzal szembesült, hogy hallja nem látható lények beszédét, ránéz valakire, és látja a szemében, mennyire őszinte, igaz, amit beszél. Nagyon megijedt. Mivel nem tudta leállítani a fejében ezt a belső párbeszédet, orvoshoz fordult. Az orvos pedig elkezdte a pszichiátriai kezelést, ami nyugatók, altatók, kedélyjavítók folyamatos szedetéséből állt. Ez az évek alatt odavezetett, hogy az állandó nyugtatószedéstől fásulttá, tudatában eléggé nyomottá vált, aludni pedig már nem is tudott, csak gyógyszerekkel, hiszen némely gyógyszer szedésétől deppendessé (függővé) válik az ember. Ez köztudott.

Ahogy hallgattam őt, sok minden el kezdett motoszkálni a fejemben. Mi lett volna, ha egy szenthez megy, egy természetgyógyászhoz, vagy egy látóhoz?Ők mit csináltak volna vele? Benyugtatózzák, hogy elmúljon a hallása? Hiszen ez félelmetes, és már nem az első találkozásom ilyen extraszensz emberrel. Évekkel ezelőtt egyik újdonsült ismerősöm tizenhét éves fiával ugyanezt éltük meg. Hordták pszichiáterhez, gyógyszerezték, időnként kórházba fektették és folyamatosan járt pszichológushoz, aki hónapról-hónapra el akarta vele hitetni, hogy nem lát és nem hall semmit, hanem csak halucinál és képzelődik, tehát skizofrén. Óriási szerencse, hogy találkoztunk! Néhány mondat után nyilvánvalóvá vált, hogy a fiú látó. Látja és hallja a szellemvilágot. Valószínűleg nyitott harmadik szemmel született. Teljesen természetes dolog, hogy azok, akik tisztánlátók, egyszerre érzékelik a harmadik és a negyedik dimenzót is. Olyan dolgokat látnak, mint például egy másik ember érzelmei, fizikai betegségei, és még sok minden mást is. Ám ettől ők nem őrültek, hanem különlegesek.

Sokan ismerjük a Rút kiskacsa meséjét, amikor egy hattyú tojása a kacsáké közé keveredik, és egész életében mindenki győzködi, milyen rút. Közben egyszerűen csak hattyú volt és nem kacsa.

Hála Istennek, a mai fiatalok között a tisztánlátás, tisztánhallás képessége már elég gyakori, hiszen ők már indigókként születtek le a Földre. Fel sem merül bennük, hogy ez betegség lehetne, mert mára már a környezet is egyre fogékonyabb ezekre a dolgokra, nem véletlenül mennek a TV csatornákon is ilyen jellegű filmek, mint pl. a 4400, vagy az X akták.

Olvasóm, akit meglátogattam a kórházban, fogta kezei között a verseit és megosztott velem néhányat. Gyönyörűek voltak! Meseszépek. Mind Istenről, az ő szeretetéről szóltak.Üzenetek voltak ezek az írások egy szebb és jobb jövőről, az emberi lélekről a szeretetről.

Nem fért a fejembe, miért kerül valaki a pszichiátriára ilyen istenadta tehetséggel?

Újból megkérdeztem, miért fekszik itt a kórházban?

-A feleségem utaltatott be. Mindig ő utaltat be.

-De miért? Mi a baj?

-Az, hogy hiszek.

Ültem megrökönyödve szemben ezzel a negyvenes, életerős férfival és nem kartam hinni a fülemnek! Nem volt folytatás. Mint kiderült, ő nagyon komolyan hisz. Állandóan bújja a bibliát, mert az első hallások óta, amik majd tíz évvel ezelőtt történtek, egyedül a biblia szavai voltak képesek csillapítani ezt a dolgot, nyugalmat hozni a mindennapokba. Úristen! Gondoltam végig! Ilyen alapon minden hívő embert kórházba lehetne záratni!

Kénytelen voltam megkérdezni:

-Ez most komoly? Azt akarja nekem mondani, hogy a felesége ateista és ezért záratja be magát évről-évre, mert olvassa a bibliát és istenes verseket ír? Üzeneteket hall?

A válasz igen volt.

Még csak most értem haza, és egyből a gépem mellé szegődtem. Mindenkinek mondom, aki csak idejut és olvassa ezt az írást.

A pszichikai képességek egyre felgyorsuló frekvenciákon, amikben a Föld részesül, mindenkiben villámgyorsan fejlődnek. A tisztánhallás, tisztánlátás nem betegség, hanem adottság. Ha valakit ez ellen nyugtatóznak, tuti, hogy csak még rosszabb állapotba fog kerülni. Ezek az emberek médiumok, postások, üzenethozók.

A nyugati orvoslás ezeket a képességeket nem ismeri. Viszont mióta világ a világ, mindig voltak közöttünk szuper érzékeny emberek, akik lehozták az üzeneteket, a tanításokat, hiszen nincsen olyan vívmány a harmadik dimenzióban, amit létrejötte előtt nem képzeltek el, nem gondoltak át, nem rajzoltak le.

Remélem, olvasóm felesége meg fogja érteni, hogy egy embert, azért, mert hívő, még nem kell kórházba záratnia.

Kérdésemre, hogy az eddigi tíz év gyógykezelésnek mi az eredménye a következő választ kaptam:

-Nem akarom tovább szedni a gyógyszereket, mert teljesen letompítanak és függővé válok tőlük. Megnyugvást csak a hittel kapcsolatos könyvek hoznak számomra...- És mesélt a fényről, az emberekről, a világról.

Felmerült bennem egy dilemma: Ha ez az ember egy hívő családba született volna, most biztosan templomban lenne, nem pedig egy kórházban.

Egészen biztos, hogy mindenki őrült, aki különbözik a többiektől?