Szeretettel köszöntelek a Mennyei Prófécia - Intuíció klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mennyei Prófécia - Intuíció klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mennyei Prófécia - Intuíció klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mennyei Prófécia - Intuíció klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mennyei Prófécia - Intuíció klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mennyei Prófécia - Intuíció klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mennyei Prófécia - Intuíció klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Mennyei Prófécia - Intuíció klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
1899-ben Winston Churchill a Morning Post nevű brit lap külön
tudósítójaként dolgozott Dél-Afrikában. Az akkortájt 20 éves
fiatal¬ember sorban küldte beszámolóit a búr háborúról. Ugyanabban az
évben, november 14-én páncélvonaton tartott úticélja felé, amikor búr
csapatok lőni kezdték a jármüvet. Néhány kocsi kisiklott, és kétórás
könyörtelen küzdelem bontakozott ki. Maga Churchill is oroszlánrészt
vállalt a védekezésben, végül azonban alulmaradtak a túlerővel szemben.
Sokan elestek vagy megsebesültek, Churchill azonban csodával határos
módon sértetlenül került ki a tűzharcból, s életben maradt bajtársaival a
búr katonák fogságába esett. Ahadifoglyokat Pretóriába szállították, és
börtönbe zárták. Nem telt bele sok idő, s készen állt a szökési tervük.
Az utolsó pillanat¬ban azonban mégis elálltak a megvalósításától. Nem
így Churchill, aki úgy döntott, akkor hát egyedül szökik meg.
Leereszkedett az épület falán, a sötétség leplealatt keresztülvágott az
udvaron, és ki¬sétált az őrszem mellett a kapun. A város utcáinmár
viszonylag biztonságban érezhette magát. Mintegy kétezer fogoly közül
egye¬dül neki sikerült megszöknie. Néhány napi gyaloglás után azonban,
helyzete egyre kilátástala¬nabbá vált. Éhesen, kimerülten bandukolt, s a
leghalványabb fogal¬ma sem volt arról, merre jár, A brit fennhatóság
határáig csaknem 500 kilométert kellettvolna megtennie. Végső
kimerültségében el¬határozta, az est beálltakor szerencsét próbál egy
háznál. El is in¬dult a távoli fények felé. Csak akkor látta, amikor
odaért, hogy egy bányatelepre vetődött. Találomra bekopogtatott az egyik
ajtón. John'Howard lakott a házban, szerencséjére az egyetlen ember a
kömyéken, aki rokonszenvezett az angolokkal. Kicsempészte az el¬lenséges
területről Churchillt, aki a brit fennhatóság határától már
akadálytalanul jutott vissza Angliába. Hősnek kijáró fogadtatásban
részesítették a szökevényt. Churchilléhez mérhető szerencse kísérte
Adolf Hitlert is életút¬ján. 6 is kivette a részét az öldöklő harcokból,
hiszen a gyalogság¬nál szolgált az első világháborúban. Hírvivőként
gyakran kellett át¬vágnia ádáz pergőtűzön, de feladatát mindig sikeresen
teljesítette. Egyik alkalommal éppen kiment a parancsnoki
fedezékből, amikor a bunkert egy brit tüzérségi gránát telibe találta.
Szinte mindenki meghalt, a parancsnok is súlyosan megsebesült. De nem ez
volt az egyetlen eset, amikor Hitlert csak egy hajszál választotta el a
halál¬tól. A következő háborús élményét mesélte el egyszer a sajtónak:
"Négyszer nyomultunk előre, mind a négyszer visszavertek ben¬nünket, a
szakaszomból egyetlen ember maradt életben rajtam kí¬vül, végül ő is
elesett. Egy lövedék letépte a kabátom jobb ujját, csodával határos
módon én azonban sértetlenül úsztam meg." Mind Churchill, mind pedig
Hitler a sors kegyeltjei voltak. A gondviselés szerencsés egybeesésekben
nyilvánult meg életük so¬rán. Churchill véletlenül éppen egy a
britekkel rokonszenvező há¬zánál kötött ki, és Hitlert is
szerencse-csillaga óvta, amikor min¬denhová gránátok hulltak, csak őrá
nem. V életlenszerű egybeesé¬sek azonban nemcsak híres emberekkel, hanem
mindannyiunkkal előfordulnak. Időnként megrázóak is lehetnek, hatásukra
olyan ér¬zésünk támad, hogy az élet eseményeit nem a vak véletlen
irányít¬Ja. Legtöbbször mégsem nagy horderejű esetekről van szó, hanem
látszólag teljesen jelentéktelen, könnyen felejthető epizódokról. Mégis
az az érzésünk, hogy valami vagy valaki szándékosan idéz¬te elő őket
éppen így. Egy reggel például eszébe ötlik önnek egy ré¬gi ismerőse,
akit már hosszú ideje nem látott, aztán még aznap összefut vele a
liftben, nem sokkal később pedig az egyik barátja is éppen a szóban
forgó ismerőse felől érdeklődik. Máskor meg el¬határozza, beugrik a
könyvtárba néhány könyvért a melegházakról és a sajtokról. Útközben
megáll egy újságos bódénál, és mi akad a szemébe: egy folyóirat,
amelyben éppen e két témáról olvashat. Hajlamosak vagyunk e példákat a
véletlen számlájára ími, hi¬szen a napi események sűrűségéhez képest
iitkán fordulnak elő. Néha azonban zavarbaejtően egymásra torlódnak az
efféle esetle¬ges egybeesések, és a véletlennel magyarázni őket
erőltetett kísér¬let csupán. Sőt, egyes esetekben egyáltalán nem
túloznánk, ha szándékos félreértelmezéssel vádolnánk a
véletlenpártiakat. Ve¬gyük például M. Deschamps történetét. Amikor még
kisfiú volt, a franciaországi Orléans-ban, egyszer M. de Fortgibu, a
család barát¬ja szilváspudinggallepte meg őt. Teltek-múltak az évek, a
gyermek felcseperedett, jóvágású tíatalember lett belőle. Egy párizsi
étte¬remben ebédelt, s desszertnek szilváspudingot kért. A pincér
sajnál¬kozó arckifejezéssel egy vendég felé bökőtt, aki éppen az utolsó
adagot fogyasztotta. M. Deschamps meghökkent, amikor felismer¬te M. de
Fortgibut. Ismét eltelt néhány év. M. Deschamps szilvás¬pudingot
kanalazott egy fogadáson, s közben elmesélte esetét a szilváspudinggal.
Végül még hozzátette: már csak M. de Fortgibu hiányzik. Lőn csoda,
nyílik az ajtó, és ki lép be rajta? Maga M. de Fortgibu. Az akkor már
idős fértí kissé zavarba jött, amikor észre¬vette, hogy rossz helyen
jár. Rossz címet kapott, és tévedésből kö¬tött ki a fogadáson! E
hétköznapi, véletlennek tűnő egybeesések rendszerint jelente¬nek
valamit. Ha végiggondoljuk életünk időszerű kérdéseit, akkor
megvilágosodhat számunkra az adott történés értelme. Szemlélteté¬sül
ismerkedjünk meg Carl G. Jung egyik esetével. Rendelőjében páciense
álombeszámolóját hallgatta, amikor valami halk koppa¬nással az ablaknak
ütközött. Az álom az aranyszínű egyiptomi szkarabeuszról szólt. De
idézzük magát Jungot: "A hölgy beszámolójára tígyeltem, háttal ültem az
ab¬laknak, amikor halk koppanást hallottam az ablak felől. Megfordultam
és láttam, egy bogár ütődött az üvegnek kívülről. Kinyitottam az
ablakot, és röptében elkaptam a bogarat. Az egyiptomi szkarabeusz nálunk
honos ro¬kona volt." Az egyiptomi mitológiában a szkarabeusz jelképezi
az újjászüle¬tést, és az a tény, hogy megjelent a hölgy álmában, a
kezelés fordu¬lópontját jelezte. Jung megjegyzi az esettel kapcsolatban,
hogy nemjutott egyről a kettőre a kezelés során, mert betege mereven
ra¬gaszkodott beidegződéseihez, olyannyira, hogy korábban két má¬sik
pszichiáter is képtelen volt segíteni rajta. "Nyilvánvalóan vala¬milyen
irracionális eseményre volt szükség, amelyet képtelen vol¬tam
előidézni." Az álom jelentette a javulás kezdetét, de az igazi áttörést
az ablaknak ütődő bogár hozta meg. A nő beidegződései ennek hatására
lassan engedni kezdtek. Jung a szinkronicitás fogalmát olyan egybeesések
leírására al¬kotta meg, amelyek egy adott ember életében sorsfordulót
jelenthetnek. Élettapasztalata és mások beszámolói alapján, Jung arra a
következtetésre jutott, hogy az egybeesések tudattalan lelki
folya¬matokra utalnak. Tisztában volt azonban azzal, hogy nem csupán
lélektani, hanem sokkal bonyolultabb kérdésről van szó. Az egybe¬esésnek
mindig két összetevője van: egyik mindig az anyagi valóság történése, a
másik pedig tudati jelenség. Ezért a további kuta¬tás Wolfgang Pauli
közremüködésével folyt, aki a Pauli-féle kizárási elv kimondásával nagy
érdemeket szerzett a kvantumfizikában. A századunk elején kibontakozó új
fizika olyan irányban fejlődött, amely megengedi események nem oksági
elven alapuló összefiiggését. E könyv a szinkronicitásról szól. Ha
Junghoz hasonlóan komolyan vesszük a kérdést, akkor újra kell
értelmeznünk az emberi ter¬mészetet, a világegyetemet, és az
összefüggésükről alkotott eddigi elképzeléseinket. Az iménti,
szkarabeusz-bogárral kapcsolatos egybeesés is arra utal, hogy közvetlen
kapcsolat állhat fenn az emberi tudat, valamint a fizika és a biológia
törvényei szerint müködő, anyagi világ között. Ha a szinkronicitás
jelenségét tényleg meg akarjuk érteni, akkor módosítanunk kell a
tudatról és a természetről alkotott megszokott nézeteinket.
Allan Combs és Mark Holland
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
intuíció fejlesztő gyakorlatok
Spirituális teszt
A TISZTÁNÉRZÉS
Energiavámpírok grafológiai jellemzői