Távérzékelés: fekete ablak Egy rokon blogon olvasható cikkben ismerkedhetünk meg azzal a szimpatikus összefoglaló írással, amely – kérdésre válaszolva – kifejti: Mikor megy át távérzékelésbe az ESP?Tulajdonképpen a módszert adja ez a rövid írás arra, hogy mi kell az érzékeken túli érzékelés távérzékelésbe való szublimálásához, ez pedig néhány egyszerű lépés egymás utáni megvalósítását jelenti.Bármely ESP képesség megléte pontosan akkor vált át remote viewing-be, távérzékelésbe, amikor elkezdjük azt távoli fizikai helyen lévő emberekről, helyekről, tárgyakról való adatok gyűjtésére alkalmazni - azaz a tér és/vagy az idő egy bizonyos pontjára összpontosítani. Nézzük tehát a cikket. A távérzékelés kifejezést először 1974-ben használta Harold Puthoff és Russell Targ parapszichológus. Mint az ESP gyűjtőfogalom része, a távérzékelés lehetőséget nyújt számunkra a szélesebb és tágasabb valóság megismerésére. A távérzékelés és bármely más ESP készség közötti különbség az, hogy a remote viewing bárki által megtanulható, és nem igényel különleges pszichikai adottságot vagy érzékenységet.Azok nevezhetők távérzékelőknek, akik kellő gyakorlás után már megbízható eredmények elérésére képesek, függetlenül attól, hogy hol van a céltárgy, helyszín vagy személy.
A megbízható eredmény eléréséhez van néhány olyan lépés, amit nem érdemes kikerülnünk a távérzékelési ülés folyamatában.
A sikeres távérzékelési folyamat alapjai
Íme néhány alapkövetelmény távérzékelők számára:
1. Csukott szemek. A vizuális zavaró tényezők kiküszöbölésére a távérzékelési folyamat csukott szemekkel zajlik.
2. Kiürített elme. Számos gyakorlat létezik arra, hogy kiürítsük elménket. A lényeg az, hogy az elme engedje el a gondolatokhoz fűződő zavaró körülményeket, zajokat, gondolatfoszlányokat, más zavaró tényezőket, amelyek gondolkodásra késztetik agyunkat.
3. Nagyfokú fókuszálás. A távérzékelés tisztázza és élesíti a célpont információit azzal, hogy folyamatosan rajta tartjuk a figyelmünket. Ez lehet egy földrajzi hely, kordináta, egy tárgy, vagy egy személy.
Az érzékelési folyamat
Van egy szabványos folyamat, eljárás a távérzékelés megvalósítására. Van néhány olyan részlete, amelyet már megtapasztaltunk, olyan is, amit még nem.
1. A zajok elhalkulnak. Ezek lehetnek az elménkben lévő „zajok”, vagy valódiak körülöttünk, de amint mentálisan megnyugszunk és lazítunk, a zajok elhalkulnak.
2. A fekete ablak. Sokan az úgynevezett „fekete ablak”-ot használják mentális segítségül a távérzékelési folyamat megkezdéséhez. Egy fekete ablakot [betekintő ablakot] látnak maguk előtt. Ha ezt a technikát használjuk, tartsuk szemünk fókuszát az ablakon, amíg a képinformációk megjelenése elkezdődik.
3. Ne csapjuk be magunkat. A valós távérzékelési eredmények és a fantáziánk által vetített információk között a különbség az, hogy a valós információk általában elmosódott, bár színes, de elsőre nem egyértelmű érzetek, míg az általad ismert dolgok rendszerint nem. Ezeket az utóbbiakat távolítsuk el az ablakból [fekete ablak technikánál], és tartsuk fenn a figyelmünk fókuszát.
4. Ne viszonyítsunk. Ha azonosulni tudunk a megjelenő képpel, akkor az inkább a fantáziánk szülötte, mint valós érzékelési eredmény.
5. Figyeljünk a cél jellemzőire. Ezek olyan részletek, mint szín, hőmérséklet, anyag, vizuális részletek és további érzetek, amelyek úgy tűnnek, hogy kívülről érkeznek hozzád.
6. Beszéljünk. Ha érzékeljük a cél jellemzőit, mondjuk ki őket hangosan.
7. Rajzoljunk. Miután elegendő információt és képet kaptunk a teljes vizuális észleléshez, írjuk le vagy rajzoljuk le benyomásainkat a lehető legrészletesebben. [1], [2] -->

  [1] Példa egy remote viewing ülés írásos dokumentálására. A kép német nyelvű, 6 jegyzetet tartalmaz, az egeret fölé mozgatva láthatóak.
  [2] Példa egy másik remote viewing ülés rajzolt dokumentálására. A kép két jegyzetet tartalmaz, az egeret fölé mozgatva láthatóak.