Képesek előre jelezni a földrengést. Honnan érzi meg egy kutya, ha valaki rosszban sántikál? Miért tud telepatikus úton kommunikálni? És miként talál haza több száz kilométeres távolságból? Kérdések, amelyekre egyelőre nem ismerjük a választ.
 
Egy mondás szerint nincs természetfeletti, csak a természet, amelyet nem ismerünk egészen. Az állatok a mai tudományos ismereteink tükrében különleges és meghökkentő képességekkel rendelkeznek, de minden bizonnyal eljön majd az az idő, amikor a természettudományos magyarázatok is megszületnek ezekre a – ma még felfoghatatlan – megfigyelésekre. Ha a paranormális jelenségeket állatokon tanulmányozzák, megvan az az előnye, hogy a kísérleti alanyok nem vádolhatók hiszékenységgel, hazugsággal vagy élénk fantáziával, ahogy azzal sem, hogy elvárásaik befolyásolták volna a végeredményt. John Banks Rhine az észak-amerikai Duke Egyetemen az állati paranormális jelenségek vizsgálatával foglalkozik, és több mint ötszáz olyan esetet gyűjtött össze, amelyben az állatok érzékelésen túli érzékelése (extra-sensorial perception, ESP) bizonyítható volt.

Megérezte gazdája halálát
 
A legtöbb állattartó ismeri azt a jelenséget, hogy kedvence a legváratlanabb pillanatban is előre jelzi hazaérkezését. De az állatok azt is képesek megérezni, ha gazdájuk bajban van, vagy veszély leselkedik rá. A legkülönösebb eset ebben a kategóriában minden bizonnyal lord Carnavoné. Mint ismeretes, 1922-ben ő lépte át először Tutankhamon sírjának küszöbét, s a felfedezés után négy hónappal a lordot — állítólag a fáraó átkaként — utolérte a vég. Már az is különös volt, hogy halála pillanatában egész Kairó váratlanul – és máig megmagyarázhatatlanul – teljes sötétségbe borult. Ennél már csak az volt meghökkentőbb, hogy ugyanebben az időben az ötezer kilométerre levő Highclere-ben kutyája felvonyított, majd az ablakon kiugorva halálra zúzta magát.

Vészjelző szárnyas

Vajon mi a magyarázata annak, hogy a háziállatok bele tudnak pusztulni a gyászba? Nem ismerjük a választ. Ahogy arra sem, hogyan képesek természeti katasztrófákat előre jelezni. A második világháború idején a világ számos pontján figyelték meg az állatok viselkedésében bekövetkező változásokat, mint a bombázások előjeleit. Ha a hátukon felállt a szőr, és igyekeztek elbújni, az emberek is elindultak az óvóhelyek felé. A háború után Freiburgban egy kacsa emlékművet kapott a bombázások előtti, tizenöt percenként megismételt figyelmeztető jelzéseiért. Az is ismert jelenség, hogy a lerombolásra ítélt házakat a robbanószerkezet aktiválása előtt néhány órával elhagyják az egerek, a patkányok és a csótányok. Nem tudni, honnan, de előre érzik a veszélyt.

Négylábú Marco Polók
 
Mindannyian hallottunk már olyan történetet, amelyben a család háziállata hatalmas távolságból is képes volt hazatalálni. Talán olyan sok efféle sztori született már, hogy hajlamosak vagyunk természetesnek venni: igen, a kutyák az otthonuktól több száz kilométeres távolságból, olyan helyről, ahol korábban még sosem jártak, hazatalálnak. Ezek a hűséges ebek bekerülnek a Rekordok Könyvébe, és világhírre tesznek szert, mint Bobby, akinek gazdái oregoni otthonuktól kétezer kilométerre nyitottak vendéglőt. A kutya egy ideig nyugtalanul kereste a helyét azoknál, akikre rábízták, majd útnak eredt. Spirális vonalban haladva ezerhatszáz kilométert tett meg, végül nyílegyenes irányt vett, és fél év alatt rátalált eredeti gazdáira. Átkelt a Sziklás-hegységen, befagyott folyókon és tavakon, míg megérkezett az étteremhez, tulajdonosai legnagyobb megdöbbenésére. Később az állat útvonalát sikerült teljesen rekonstruálni, mert megtalálták azokat az embereket, akik egy-egy éjszakára fedelet adtak a négylábú Marco Polónak. Kiderült, hogy — a kerülőket is beleszámítva — az eb majdnem ötezer kilométert kutyagolt!
 
Ha a gazdi felkutatásáról van szó, a macskák sem maradnak alul a versenyben. Egy Sugar nevű cica gazdái 1952-ben Kaliforniából Oklahomába költöztek, ami több mint kétezernégyszáz kilométernyi távolságot jelent. Mivel a macska rettegett a motorzajtól, kénytelenek voltak egy szomszédnál hagyni. Tizennégy hónappal később a Wood házaspár éppen teheneket fejt az istállóban, amikor a nyitott ablakon át egy macska ugrott Mrs. Wood vállára. Az állat igen jó egészségnek örvendett, és az asszony azt hitte, csak hasonlít Sugarra. A döbbenet akkor érte a párt, amikor a macska bal csípőcsontján felfedezték a jellegzetes elváltozást. Később azt is megtudták a szomszédtól, hogy elutazásuk után három héttel Sugar nem találta a helyét, különösen kezdett viselkedni, majd váratlanul nyoma veszett. Ezek az esetek számtalan megválaszolatlan kérdést hagynak maguk után. Vajon hogyan képes egy állat kilométerek ezreit megtenni ismeretlen tájakon, hogy ráleljen a gazdájára? És mi vonzza? A gazda szeretete utáni vágy? Egyelőre ennél jobb magyarázatot nem ismerünk. A hogyanra pedig még elképzelések sincsenek a tudomány mai állása szerint.

Hiperérzékeny kedvencek

Egy kísérlet során együtt nevelt kutyákat elkülönítettek, majd mindegyiknek figyelték a viselkedését. Ha az egyikükhöz fenyegetően közelítettek, a másiknál is ennek megfelelő fiziológiai változásokat észleltek. Ez a jelenség nemcsak az evolúciós ranglétra magasabb fokán lévő állatoknál fordul elő. A bogaraknál is megfigyelték, hogy reagálnak arra, ha a csapat egy jóval arrébb lévő, másik tagját éri baj. Macskákkal is végeztek telepatikus kísérleteket, nekik egy huszonnégy négyzetet tartalmazó táblán kellett arra a kockára lépniük, amelyre a kísérlet vezetője gondolt. A vizsgálat végén arra a megállapításra jutottak: az állat annál jobb eredményt ér el, minél jobban szereti a kísérletvezető az adott cicát.

Cirkuszokban is gyakran látni telepatikus képességekkel rendelkező állatokat. A lovak és kutyák akkor is tudnak hibátlanul számolni, különböző feladatokat végrehajtani és elrejtett tárgyakat megkeresni, ha a gazdájuk éppen nincs jelen. Elképzelhető, hogy a fent említett képességekkel valaha mi is rendelkeztünk, vagy rendelkezünk ma is, csak mivel nem használjuk, nem vagyunk ennek tudatában. Mindennapi életünkben ma már nem létkérdés a veszély előrejelzése, hozzátartozóink hollétének pontos ismerete vagy a számunkra kedves személyek pillanatnyi lelkiállapotának érzékelése. A beszéd, a telefon és a levélváltás lehetősége teljesen háttérbe szorította saját paranormális képességeink kiaknázását. A gyermekek azonban még rendelkeznek mindezekkel a tulajdonságokkal. Sőt, súlyos vészhelyzetekben a felnőtteknél is megtapasztalható a hatodik érzék tudatalatti használata. Az állatok megfigyelése mindenesetre hozzásegíthet minket ahhoz, hogy átértékeljük magunkban a „különleges képességek" fogalmát.


Ha többet akarsz tudni a témáról:
‹ Dr. Karl Shuker: Rejtett képességek – az állatvilág csodái
‹ Dr. Philippe de Wailly: Az állatok hatodik érzéke
Oravecz Éva Csilla