MI A TISZTÁNLÁTÁS?

   Tisztánlátás szó szerint nem más, mint „tiszta látás”, amely kifejezéssel súlyosan visszaéltek, sőt, amelyet annyira lealacsonyítottak, hogy mindez ideig szemfényvesztőnek, egy szórakoztató műsorban bemutatott cselfogása leírására használták. Még szűkebb értelemben is jelenségek széles skáláját fedi, amelyek jellegükben oly nagymértékben különböznek, hogy nem könnyű a szó tömör és egyben pontos meghatározását megadni. Nevezik „szellemi látásnak” is, de semmi sem bizonyult ennél félrevezetőbbnek, mivel az esetek nagy többségében nincs vele összekapcsolható képesség, ami a legcsekélyebb igényt támaszthatja arra, hogy ilyen fennkölt kifejezéssel illessék. A jelen értekezés céljából talán olyan képességként határozhatjuk meg, amelyik képes meglátni azt, ami a szokásos fizikai látás elől rejtve van. Velejárója igen gyakran (ha nem is mindig) a tisztánhallás, vagyis olyan tehetség, amelyik képes meghallani azt, ami a normál fizikai fül számára nem hallható; és most az egyszer a címben szereplő kifejezést ennek a képességnek a lefedésére is alkalmazzuk, hogy elkerüljük két hosszú szó állandó használatának esetlenségét ott, ahol egy is elég. Engedjék meg, hogy rávilágítsak két pontra, mielőtt elkezdeném. Először is, nem azoknak írok, akik nem hisznek abban, hogy van olyan dolog, mint a tisztánlátás. Olyan személyek meggyőzésére sem törekszem, akiknek kétségeik vannak e témában. Egy ilyen rövid írásban erre nincs helyem, az ilyen embereknek tanulmányozniuk kellene mindazt a sok könyvet, amelyek esetek sokaságát tartalmazzák, vagy kísérleteket kellene folytatniuk a mezmerikus (delejes áram) vonalak mentén.
   A felkészültebb rétegnek ajánlom írásomat, akik tudják, hogy tisztánlátás létezik, és akiket eléggé érdekel a téma ahhoz, hogy örömmel vegyék a módszerekre és lehetőségekre vonatkozó információkat. Biztosíthatom őket, hogy amit le-írok, az nagyon gondos tanulmányozás és kísérletezés eredménye, és habár az erők némelyike, amelyeket ábrázolnom kell majd, újnak és csodálatosnak tűnhet számukra, egyetlen olyant sem említek, amelyiket ne magam tapasztaltam volna meg. Másodszor, habár igyekszem elkerülni szakkifejezések használatát, amennyire csak lehetséges, mégis, mivel főleg a teozófia tanulmányozóinak írok, bátorkodom időnként szoká-sos teozófiai kifejezéseket alkalmazni a rövidség kedvéért, és anélkül, hogy részletes magya-rázatot adnék, mivel a nyugodtan feltételezhetem, hogy azok ismerősen hangzanak számukra. Amennyiben olyan személyek kezébe kerülne ez az értekezés, akiknek ilyen szakkifejezések használata nehézséget okoz, nem tehetek mást, csak elnézésüket kérem, és ajánlom számukra ezek bevezető magyarázata céljából bármelyik teozófiai alapművet, mint Besant „Ősi bölcsesség” vagy „Az ember és testei” című munkáit.
   Az igazság az, hogy az egész teozófiai rendszer olyan szorosan összefüggő, és különböző részei olyan kölcsönösen egymástól függők, hogy ahhoz, hogy minden alkalmazott kifejezés teljes magyarázatát megadjuk, kimerítő értekezés lenne szükséges a teozófiáról, mint egy előszó, még a tisztánlátásról szóló rövid beszámoló esetében is.
   Mielőtt megkísérelnénk a tisztánlátás részletes magyarázatát adni, hogy az hasznos is legyen, szükséges egy kevés időt szentelni bizonyos előzetes megfontolásoknak abból a célból, hogy néhány tágabb értelmű tényezőről világos fogalmunk legyen, mint a különböző síkok, amelyeken a tisztánlátó látása gyakorolható, valamint a feltételek, amelyek végzését lehetővé teszik.
   A teozófiai irodalom folyamatosan annak adja bizonyságát számunkra, hogy vala-mennyi ilyen magasabb képesség általában az emberiség öröksége, például a tisztánlátás képessége minden egyes emberben látensen megvan, és azok, akikben már megnyilatkozik, egy-szerűen kissé előttünk járnak ebben az egy sajátosságban a többiekhez képest. Mármost ez az állítás igaz, habár még az emberek többségének meglehetősen ködösnek és valótlannak tűnik, egyszerűen azért, mivel egy ilyen képességet teljesen eltérőnek tekintenek ahhoz képest, amit eddig már tapasztaltak, és elég biztosak abban, hogy ők maguk minden esetre mérhetetlen messze állnak kifejlesztésétől. Segíthet eloszlatni a bizonytalanság érzését, ha megpróbáljuk megérteni, hogy a tisztánlátás, mint oly sok dolog a természetben, főleg rezonancia kérdése, és csak kiterjesztése azoknak a képességeknek, amelyeket valamennyien használunk minden-napi életünkben. Mindannyian mindig levegő és éter vegyülékének hatalmas tengerétől körül-véve élünk, az utóbbi áthatja az előbbit, mint minden fizikai anyagot, és abban a hatalmas anyagtengerben főleg rezgés által érnek bennünket kívülről benyomások. Mindezt tudjuk, de talán sokunkban sohasem merült fel, hogy azoknak a rezgéseknek a mennyisége, amelyekre képesek vagyunk válaszolni, valójában igen csekély.

Idézet: C.W. Leadbeater, TISZTÁNLÁTÁS
(IHLETVE LÁTÁS)