Valóban létezik-e az emberben a belső hang, az intuíció, mely segít a helyes irányba terelni a szertefutó gondolatokat? A válasz igen, azzal a kitétellel, hogy vakon és kizárólagosan mégsem hagyatkozhatunk megérzéseinkre.

Ösztönös "antennák", hatodik érzék, beleérzés: bárhogy nevezzük is, többször támaszkodunk az intuícióra, mint gondolnánk.

Ezért tudjuk megfejteni, hogy például miért sír a kisbabánk, eldönteni, hogy szembeszálljunk-e az élet valamilyen kihívásával, vagy sem, azonnal meghozzunk-e egy fontos döntést, vagy még ingadozzunk, annak ellenére, hogy az eldöntendő nagy horderejű dolog (állás, lakás, telek, nyaraló stb.) minden általunk megszabott kritériumnak megfelel. Így spontán módon adjuk saját magunk tudtára, hogy egy adott helyzetben mit határozzunk. Pedig úgy tűnik számunkra, hogy sokszor hibázunk, főként, amikor életünk egyik fordulópontjához érünk. Gyakran véljük úgy, hogy hánykódunk az ésszerű és az intuitív döntések között. Az agyunk egy sportringhez hasonlatos. Számtalan ellentmondásos gondolat halad át rajta, melyek olykor összeütköznek, olykor elhaladnak egymás mellett.

Adódik egy alkalom, amikor rögtön azt érezzük: "Pontosan ez kell nekem, ezt kell tennem". Majd közbeszólhat egy másik hang: "Nem ezt nem tehetem meg, nem tudok semmit a dologról". Tehát igyekszünk hozzájutni a lehető legtöbb információhoz, melyek azután részben a megoldás mellett, részben pedig ellene szólnak. De általában vegyesek az érzelmeink: például dicsőségről és gazdagságról álmodozunk, ugyanakkor félünk attól, hogy más okból nevetségesekké válunk. Vég nélküli rágódások következnek, melyek fájdalmasak, és nem vezetnek sehová.

Az eredmény: szeretnénk egymással kibékíthetetlen ellentétben álló dolgokat megvalósítani egyszerre, vagy ami még rosszabb, nem bánnánk, ha mások döntenének helyettünk.

Nem tévesztendő össze az előítélettel

Kora gyermekkorunk óta arra tanítanak minket, hogy alkalmazkodjunk a környezetünkhöz, fojtsuk el indulatainkat, feleljünk meg mások elvárásainak, és ne hallgassunk a belső szavunkra, ne juttassuk kifejezésre saját ösztöneinket. De mindenki maga dönti el, hogyan alakítsa az életét ahhoz, hogy elégedett legyen vele, és megfelelően párosítsa észérveit az intuícióival. Történik mindez azért, hogy megtaláljuk a megfelelő válaszokat az élet kihívásaira, azért hallgatva arra is, amit "belülről érzünk".

Pedig intuíciónk üzenetei nem is olyan egyszerűek. A ránk törő külső jelenségek és belső gondolatok közepette nem könnyű meghallani az ösztönös beleérzés hangját. Ezért amikor valaki először találkozik az intuícióval, van úgy, hogy érthetetlen módon azonnal követi, illetve ellenkezőleg, rögtön elutasítja. Az intuícióval egyszerre jelentkezhetnek az előítéletek, felléphet az elfogultság érzése. Az intuíciót gyakran akadályozzák az előre kialakított vélemények, korábbi hiedelmek, kétkedések.

A világosan megfejtendő üzenetek

A lelki és fizikai zavarodottság, a felkavart állapot nem segít a tisztánlátásban, akár túlzott örömből, akár nagy szomorúságból fakad. Többet ér, ha ilyenkor hagyjuk, hogy elteljen néhány nap, és egy bizonyos távolságtartásból eredő, semlegesebb lelkiállapotban szemléljük azt, ami velünk történt, és csak akkor döntsünk az adott kérdésben. Arra is figyeljünk, hogy a vágyakat ne tévesszük össze a valósággal mert egyes esetekben az elég könnyen megy. Mert ha például kapcsolatba akarunk lépni egy számunkra fontos személlyel, hallgassunk a belső üzenetre: "nem, ne most!". Az intuíció arra is jó, hogy megsúgja nekünk az igazságot, ha nem akarunk lemondani az álmainkról, illetőleg nem tudunk azoktól eltávolodni.

Le kell győzni a félelmeket

Amikor hamis gondolatok és függőségek hatása alá kerülünk, gyakran előfordul, hogy azok az orrunknál fogva vezetnek minket. Miközben arra ösztönöznek, hogy kielégítsük a vágyat, amely elsőként felmerült bennünk, eltérítve minket eredeti célunktól. A felszínes óhaj (például a hirtelen vágy, hogy megvegyünk magunknak egy ruhaféleséget, noha nincs szükségünk rá) "rövidtávon működik". Mielőtt tehát döntenénk, higgadtan tegyük fel magunknak a kérdést, hogy az adott helyzetben igent vagy nemet kell-e válaszolnunk. A mély vágynak ugyanis ez különbözteti meg a felszínestől - egyszerre kell lennie nyugodt erőnek, csillapító hatásúnak és dinamikusnak, ami a megvalósítás motorjául szolgál.

Másik "kiirtandó gyom" az intuíciónk talaján a rettegés, a félelem. Hány "soha nem érem el", "semmi sem sikerül", "ez túl sok nekem" kezdetű gondolat rejti el és akadályozza mélyről feltörő vágyainkat. A bukástól való félelem összekuszálja a szálakat. Ugyanakkor az intuíció követése nem feltétlen jelent radikális döntéseket. De olykor megköveteli, hogy ne mondjunk ellent, ne okozzunk csalódást azoknak, akiket szeretünk. Ilyen történések lehetnek az életben, például a tanulás, a költözés (az új otthon megválasztása), egy új állásra való pályázás stb. A munkahely-változtatás egyébként is egy bizonytalan kimenetű kalandhoz hasonlatos. De valljuk be, nem az szokott-e lenni a tendencia legtöbbünknél tisztelet a kivételnek -, hogy félelemből csak nehezen vállaljuk annak kockázatát? Azaz a "járt utat a járatlanért el ne hagyd" mondást követjük? Ilyenkor kell közbelépnie az intuíciónak, mely zöld utat adhat egy helyes döntés meghozatalának.

Őrangyal az életünkben

Az intuíció a latin "intueri" szóból ered, ami annyit jelent, hogy figyelmesen vizsgálni, gondosan megfontolni valamit. Ez a jelentése mintegy ellentmond a jelenlegi értelmezésének.

Az intuíció nem más, mint a merev egyoldalúság ellensúlya, a helyes iránymutató. Mert ha kizárólag csak az általunk ismert utat követjük, azt, amelyik számunkra "ésszerűnek" tűnik, csak a saját szárnyainkat nyesegetjük. Úgy élünk, hogy logikus sorrendben elemezzük a valami mellett és ellen szóló érveket, amelyek aztán majd csak elvezetnek valamilyen eredményre. Mi ennek a gyakorlatnak a veszélye? Az, hogy csökkenti a spontaneitást, és megnyirbálja a tényezők együttes figyelembe vételének képességét a döntés meghozatalakor.

Az intuíció szélesebb horizontot tár fel: a korábbinál fogékonyabbá, befogadóbbá, nyitottabbá tesz mindenkit és ezzel egyidejűleg lehetővé, teszi, hogy ismét arra koncentráljunk, amilyenek valójában vagyunk. Varázsütésre természetesen az intuíció sem adja meg a választ a problémáinkra, de szorosabbá teszi a kapcsolatunkat a belső énünkkel, ítélőképességünket javítja, amikor különbséget kell tennünk a látszólag számunkra helyes és a valójában helytelen között. Törekednünk kell tehát arra, hogy kibontakoztassuk az intuíciónkat, mert azzal üzenünk a világnak belső bölcsességünk segítségével. Azt nyerjük vele, amit nélküle nehezebben tudnánk megvalósítani: urai vagyunk saját cselekedeteinknek jobban alakítjuk az életünket, mert az "őrangyal", az intuíció vigyáz ránk.

Hogyan hallgasson az

intuícióira?

Kutassa fel, hogy voltak-e már beleérzései, és hogy azok szerint járt-e el. Ha valóban követte az intuícióját, és jó eredményt ért el vele, ne sajnálja a fáradságot máskor is "igénybe venni", mert a dolgok könnyebben fognak menni az életében.

Az intuíció és az érzelmek gyakran összekeverednek. Hogy ne essen ebbe a csapdába, egy döntés elfogadása előtt higgadtan vizsgálja meg, mi a legmegfelelőbb, a legelőnyösebb verzió önnek. Ha ezután dönt, az "üzenet" nyugodt megfontoltság képében, "belülről" érkezik önhöz, és nem fogják ellentmondásos gondolatok, érzelmek zaklatni és felkavarni.

Nem kérdéses, hogy nem szabad otthagynia a munkahelyét, vagy elhagynia a barátját az első impulzusra. Az intuíció nem akadályozhatja meg azt, hogy komolyan értékelje a következményeket. Az ösztönös megérzésnek a józan ész szolgálatában kell állnia, és nem szabad azt helyettesítenie. Az intuíció és a racionális gondolkodás olyan két mentális folyamat, melyeknek erősíteniük és kiegészíteniük, nem pedig "kiütniük" kell egymást, .

Női adottság?

Sokan úgy tartják, hogy a nők intuitívabbak, mint a férfiak. Ez nem olyan biztos. A két nem magában hordoz egy női és egy férfi pólust. Az igaznak tűnik, hogy az intuíció jobban felfedi a női oldalt, mégis, minden gyermek, akár fiú, akár lány, érzi, mi történik körülötte: a felnőttek hangulatát, bánatát, ha például a szülők válása lóg a levegőben már akkor is, amikor még beszélni sem tud. Aztán a gyerekek egy része elveszíti ezt a képességét, mert a mi kultúránk és iskolarendszerünk előnyben részesíti a racionális gondolkodás fejlesztését. De csak rajtunk áll, hogy összekapcsoljuk azt rejtett erőforrásainkkal.

Segít dönteni

Döntések meghozatalakor a férfiak mindig a "szimatjukra" hallgatnak. Gyors és fontos döntés esetén a racionális megítélésnek megvannak a maga határai. "Amikor több tényező függvényében kell döntenem, az intuícióm kiválaszt közülük néhányat." mondja egy vállalatvezető. "Ez segít abban, hogy rögtön megoldjam a kérdést. Bebizonyítható, hogy egy bizonyos számú ténynek kellene logikusan elvezetnie a döntéshez. De ha intuitív módon azt gondolom, hogy az nem a helyes megoldás, nem hozom meg a döntést."

Az orvosoknak is segít a diagnózis felállításában. "Van egy logikus alaphelyzet, amely megfelel az egyetemi tanulmányaim során elsajátított ismereteknek, és az elvégzett vizsgálatok is azt támasztják alá." - számol be egy általános orvos. "De nem mindig ez a döntő. Egyes, kiválasztott vizsgálati eredmények, a páciensnek feltett kérdések az intuíciómhoz irányítanak. Egyszer például megvizsgáltam egy kétéves gyermeket. Kicsit köhögött, de nem volt láza. Ösztönös megérzés hatására röntgenvizsgálatra küldtem: tüdőgyulladása volt".

A vállalatoknál nagy becsben tartják

Bármely területről is legyen szó, az alkotó elmének szüksége van inspirációra. A tudományos kutatók, a matematikusok előbb egy hipotézist állítanak fel, majd bebizonyítják annak helyességét, ami nagyon is feltételezi a valóság egy új szegmensének ösztönös megértését. Ebből a szikrából kiindulva teszi meg az első és az összes további lépést a gondolkodó, rendezi gondolatait, és a logika alapján bizonyít. Az innovációhoz nem a "szellemi minta" szerint kell eljárni - állítja egy fejlesztési vállalat igazgatója. Ha a tervezők az ismert és ismétlődő modellekre támaszkodnak, az megakadályozza őket abban, hogy valami merőben újat alkossanak. Ezért van az, hogy a gazdasági iskolák és vállalatok egyre inkább ösztönzik az olyan kreatív gondolkodást, amely az elmélkedést kombinálja az intuícióval, úgy, hogy azok egymást kiegészítő funkciót töltsenek be.