A következõ módszer nagyon erõteljes, és a tisztánlátást fejleszti ki. Viszont, ha nem siet vele az ember, egész sikamlósan mutatja meg vizuálisan azt, ami a fizikai dimenziókon túl van. Itt egy kiváló módszer, melynek alapját még anno Patandzsali népszerûsítette a jóga szutrákban :

 

Ülj le kényelmes helyzetbe, csukd be a szemed. Indítsd el a nyelvedet hátrafelé a lágyszájpadlásod felé, és tapintsd ki a hegyével a kemény és a lágyszájpadlás egymásba átmenõ határvonalát.

Érzékelni különböző képpen lehet. Lehet látni szemmel is és harmadik szemmel is. Az egészséges az, ha a kettő szimbiózisban, egyetértésben van egymással, tehát a szemeddel is látsz viszont közben a harmadik szemedet is használod.

Ha harmadik szem megnyitásával fokozatosan felélednek azok a képességek, mint például a telepátia vagy a megérzések. Felébredsz.

A harmadik szem a testben a tobozmirígyhez tartozik. A tobozmirígy feladata egyelőre még vitatott.

Azt mindenki tudja, hogy a kapcsolatokban minden hetedik év nehéz, és akár szakításhoz is vezethet. Az asztrológusok szerint a titokzatos hetedik év a személyes sorsunkban is fontos szerepet kap. Mindennek az okozója a nagy sorsbolygó, a Szaturnusz.

 

A Szaturnuszt gyakran nevezik Égi Tanítónak vagy az Idő Urának is, mindezt azért, mert ez a bolygó jelöli a horoszkópban a megpróbáltatásokat, a gátló hatásokat, a katasztrófákat és a nagy, sorsszerű fordulatokat is.

Gondolatok a szinkronicitásról

Véletlen – véletlenek

„Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került,
hogy te magad vontad oda.
Az, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.”
(Richard Bach)
„A véletlen – két általunk ismeretlen törvényszerűség
szükségszerű egybeesése.”
(Néhai Cselédes Sándor)

 

Véletlenek márpedig nincsenek! Vagy véletlenül mégis vannak? Mit is jelent számomra a véletlen? A magyar nyelv segítségét kérve a következő megállapításra jutottam: vél, azaz gondol valamire, valakire; -atlan, -etlen – mint fosztóképző.

Világunk eseményei összefüggnek, az okok okozatokat szülnek, a közvetítés folyamatai pedig a fizika törvényeivel magyarázhatók. A fizika, a kémia, a biológia vagy akár a pszichológia megfigyelései szinte maradék nélkül képesek számunkra megértetni azt, hogy hogyan is tevődnek át hatások, hogyan is generálják egymást a valóság jelenségei. Vannak azonban olyan események, amelyeket a természettudományok nemhogy megmagyarázni, de elhelyezni sem igazán képesek világszemléletükben, ezek pedig a parapszichológia hatáskörébe sorolhatók.

 

 

Tudnak valamit az állatok, ami nagyon is hasonlóvá teszi őket hozzánk, de mi már elfelejtettük ezt a tudást – egyedül eltartom a NatGeoWild csatornát, mint néző, és elgondolkodtató a különböző fajok számos hasonló megnyilvánulása. Az egy fajhoz/törzshöz/közösséghez tartozó csoportokon belül szavakon és gesztusokon túli kommunikáció van, egyfajta ösztönszinten realizálódó közös tudat, az öt érzékszervet nélkülöző intuíció.

Intuíció, inspiráció, ihlet, áhitat

  A legnagyszerűbb öröm a világon, ha valaki részesül ezekben a csodákban. Ha egyszer is megízlelted, már nem tudsz beleragadni a megnyilvánult világ, fojtogató áramlásába. Persze ezek az állapotok, nem a tompultság hangulatában találnak ránk. Márpedig mi többnyire nagyon is tompultak vagyunk. Figyelmünk, koncentrációnk csak szórványos, kalandozó és felületes. A légzésünk akadozik, gyakorlatilag, épp csak annyit lélegzünk, ami a vegetációhoz szükséges.

Intuíció – a belső vezetőnk

A megérzés olyan csodálatos képesség, ami mindenkiben kifejlődik. Csak aztán a racionalitásra nevelés sokunkból kiölte-kiöli. Ami nagy kár. Mert sokkal sikeresebben élhetnénk, ha azt a bizonyos belső hangot, „vezetőnk szavát” meghallanánk. A belső vezérlésünkkel való kapcsolat kialakítása, fejlesztése mindenkinek saját érdeke. A feladat nem nehéz, ha megérted az alapelveket, és alkalmad adódik gyakorolni őket.

Az emberek az asztrológiát általában akkor hívják segítségül amikor gyógyír kell… egy megoldás.. egy változás… amikor keresünk.